Tegnap délután egy nagyon izgalmas téma is napirendre került a Kulturális Szakbizottság ülésén: a történelem oktatás helyzete Európában. Bevallom, nagyon kíváncsi voltam a vitára, de felkészültem arra, hogy egy dilettáns, pusztán politikai szempontokat érvényesítő előadást kell végighallgatnom, és a hozzászólásommal megint felborítom a jelenlévők lelki egyensúlyát és jönnek a szemforgató-sóhajtozó-nácizó beszólások, a végén pedig egyetlen értelmes reakciót sem kapok a hozzászólásomra. De másképp lett!

Az európai történelemoktatással foglalkozó szervezet képviselője tartott egy előadást, amelyet sok szempontból el tudtam fogadni, nézeteivel számos ponton egyetértettem. (Nem gyakori tapasztalat ez itt...) Mivel vajmi kevesen voltunk jelen, így nem szakítottak félbe, a kétperces időkeretemet az elnök is rugalmasan kezelte. (Mielőtt jönnének a kérdések, miért nem voltak jelen a képviselők, jelentem, hogy egy drón rakoncátlankodása miatt a belga légteret időlegesen zárolták, emiatt a tegnapi járatok jelentős részét törölték. A reggeli kezdés helyett én is csak késő délutánra értem Brüsszelbe...)

A hozzászólásomat meghallgathatják, és el kell ismernem, hogy kimerítő választ kaptam. A válaszból talán azt emelném ki, ami a gyarmatosításról mondott megjegyzésemre érkezett. A mondanivalóm lényege az volt, hogy mivel Közép-Európa nem gyarmatosított, sőt a gyarmatosítás egy formájának az elszenvedője volt, ezért nem éreznek az ott élő emberek felelősséget vagy bűntudatot miatta, és ezért nem kérnek az illegális migráció következményeinek viseléséből. Erre az előadó reakciója az volt, hogy Svédország sem gyarmatosított, mégis részt vállal a felelősségből. Mit mondjak? Lelkük rajta...