Tegnap fantasztikus volt a brüsszeli Magyar Házban részt venni és beszédet mondani az '56-os ünnepségen. Nagyon sokan eljöttek és nagyon nagy szeretettel fogadtak. Egy kedves barátom még egy 1954-es Csepel motort is szerzett az eseményre, amely 1957-ben került Belgiumba, így jó eséllyel részt vehetett a forradalomban is. (Az is nagyon megható volt, hogy a motor egy belga ember tulajdonában van, aki az édesapjától örökölte, de amikor megtudta, milyen célból kérnék kölcsön tőle, fenntartások nélkül odaadta ismeretlenül is.)
A Magyar Háznak helyet adó épület is csodálatos, '56-os magyarok adakozásából sikerült megvásárolni és fenntartani a helyet. Mindig meghat, hogy a hazánktól elszakadt nemzettársaink számára mennyire fontos magyarságuk megőrzése. Példát vehetnénk róluk. Köszönet a meghívásért! (Nekem nem volt lehetőségem fotókat készíteni az eseményről, és sajnos még csak néhány képet osztottak meg velem, amelyeken az épület és a résztvevő sokaság nem látszik.)

Az ünnepség előtt kedves Barátaim elvittek a Villers-i romkatedrálishoz. 12 ciszterci szerzetes alapította az apátságot 1146-ban és egészen a XVIII. század végéig fontos szerepet töltött be a térség életében, nemcsak hitéleti, de kulturális és gazdasági szempontból is. Mígnem jöttek a magukat felvilágosultnak képzelő haladárok és a francia forradalmi hevület dicsőségére lerombolták a fél évezredes apátságot. Felvilágosultságuk ékes bizonyítékaként a rombolás után kőbányaként kezdték használni a katedrálist és a környező épületeket. És ezek szellemi örökösei oktatnak ki ma engem európai értékekből...