️ „Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.
A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előrenézőknek.” (Kós Károly: Kiáltó szó) ️

Egészen égbekiáltó, hogy az Európai Unió tagállamainak egyikében még hatályban lehet egy olyan diszkriminatív jogszabály, amely nemzetiségi alapon hátrányos megkülönböztetésben részesíti az állampolgárait. Felháborító, hogy a LIBE bizottság remegve félti mindenféle mondvacsinált kisebbségek jogait, miközben nem kifogásolja a Beneš-dekrétumokat, amelyek kollektív bűnösséggel sújtják a felvidéki magyar és német embereket. Erre hivatkozva még egy-két évvel ezelőtt is földeket sajátítottak ki kártérítés nélkül magyaroktól Pozsony környékén.

️ A hazámat és nemzetemet képviselem az Európai Parlamentben, így magától értetődő, hogy az első adandó alkalommal, amikor erre hivatalos lehetőség nyílt, kérdéseket intéztem a hivatalban lévő szlovák kormány tagjaihoz, számonkérve rajtuk nemzettestvéreink jogfosztottságát. A tervezett nyelvtörvénytől kezdve a kulturális autonómia biztosításáig több kérdést is felvetettünk kollégáimmal, a szlovák kulturális miniszter válaszát pedig elolvashatják a blogomon.

️ Nem véletlenül idéztem a bejegyzés elején Kós Károlyt. Csak azt a jogot kapjuk meg, amit kiharcolunk magunknak, ha mi nem követeljük, nem számíthatunk semmire és senkire. Ez világosan kiderül a kapott válaszból. (Olvassák el, mennyire így van!) De ebből az is következik, hogy nem lehetünk restek, ha az elszakított területeinken rekedt testvéreinkről van szó, és bizony követelni kell a mind szélesebb nemzetiségi jogokat, akár az autonómiát is. A mindenkori magyar kormánynak ebben hatalmas felelőssége volt és van!