️ A Beneš-dekrétumokról szlovák szemmel...

Még májusban volt lehetőségünk kérdéseket intézni a szlovák kulturális miniszterhez.

👉 A frakciónk hivatalos látogatáson volt Pozsonyban, ahol két minisztériumban is a legmagasabb szinten fogadtak minket. Mivel a frakcióban én vagyok a Kulturális Bizottság koordinátora, nyilvánvaló volt, hogy lehetőséget kapok kérdezni - csak azt nem tudhatták a kollégák, hogy számunkra ez nem pusztán udvariassági és intellektuális érdeklődés lesz. A csapatommal hosszú kérdéssort raktunk össze, amelyet - a magunkra kényszerített önfegyelemmel - 7 pontra szűkítettünk. (Szempont volt, hogy olyan mennyiségnél maradjunk, amelyre még talán válaszolnak is.) Végül írásban adtuk át a kérdéseinket, mert a találkozó időkerete nem adott lehetőséget a válaszok kifejtésére.

👉 A nyár közepén kaptam meg az írásbeli válaszokat Martina Šimkovičová miniszterasszonytól. Javukra írom, hogy mind a hét kérdésre reagáltak valamilyen szinten, bár legtöbbször a semmitmondás gyöngyszemeivel találhatjuk szembe magunkat. (A környezetvédelmi tárcához is juttattunk el kérdéseket, de onnan a mai napig nem jött semmiféle visszajelzés.)

A levél magyar fordítását hamarosan közzéteszem blogomon, de egy kis ízelítőnek álljon itt az egyik legkényesebb kérdésünkre kapott válasz:

️ "A Beneš-dekrétumok kérdése régóta traumaforrás a szlovák-magyar kapcsolatokban, de eddig semmiféle előrelépés nem történt ezen történelmi traumák feloldása felé. Ráadásul, mióta a Szlovák Földalap a dekrétumok alapján elkezdett földeket elkobozni, a kérdés újra fellángolt. Támogatja-e a Kulturális Minisztérium a Beneš-dekrétumok azon 13 rendelkezésének hatályon kívül helyezését, amelyek még mindig kollektív háborús bűnösségben részesítik a magyarokat és németeket? ️

️ Válasz:
A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hatáskörén belül csak az egyházakkal kapcsolatban nyilatkozhat a Beneš-dekrétumokról.

A Kulturális Minisztérium tisztában van azzal, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (amelynek hívei 70%-ban magyar nemzetiségűek) restitúciós problémáinak kérdését Magyarország régóta hangsúlyozza. Ez az egyház azt állítja, hogy vagyonának egy részét 1945 után a Beneš-dekrétumok alapján államosították, és ezért nem követelheti annak visszatérítését.

A Kulturális Minisztérium régóta azon az állásponton van, hogy a Beneš-dekrétumokat nem kellett volna alkalmazni az egyházi jogi személyek tulajdonában lévő vagyontárgyak államosítására. Ha ilyen esetek előfordultak, az egyházi vagyont jogalap nélkül vették el, ami lehetővé tette a restitúciós igények érvényesítését a restitúciós törvény alapján.

Az egyházi restitúciókat általában az 1993. évi 282. sz. törvény tette lehetővé, amely csak bizonyos vagyoni igazságtalanságok következményeinek enyhítését célozta. Nem állapított meg jogot az egyházi vagyon teljes visszatérítésére vagy a vissza nem térített vagyon pénzbeli kárpótlására. Az egyházi restitúciók újra napirendre kerültek a szlovák parlamentben 2005-ben, amikor az egyházi vagyon restitúciójának lehetőségét tisztázták és kibővítették. Egyidejűleg a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elfogadta a 2005. március 17-i 1551. számú határozatot, amely kimondja, hogy a restitúciós törvény hatálybalépésével az egyházi és vallási közösségek vagyonának restitúciós folyamata befejezettnek tekintendő.

Tájékoztatásul közöljük, hogy a restitúciók sikerességi arányát minimum 78%-ra becsüljük. Egyetlen egyház sem tudta teljes mértékben visszaszerezni eredeti vagyonát. Az egyházak a hiányos restitúció kérdését kulcstényezőnek tekintik az egyházak állami finanszírozásáról folytatott további párbeszédben. Ez a tény tükröződött az állam és az egyházak közötti kölcsönös megállapodásban is az állami támogatás új modelljéről, amely a 2020 óta hatályos, közvetlenül az állami költségvetésből nyújtott pénzügyi hozzájárulásokról szóló új törvényben fejeződik ki."