️ Kevés jó hír van mostanában, de ez az volt. A héten kinevezték M. Lezsák Gabriellát a Magyarságkutató Intézet élére.🙏

Szokták mondani, hogy jobb később, mint soha, de miért kellett egyáltalán eljutnunk odáig egy magát nemzetinek nevező kétharmados kormányzás idején, hogy szétvertek egy intézetet, ahol csupa hazája és nemzete iránt elkötelezett tudós dolgozott azzal az elszántsággal, hogy visszahozza a hazai tudományos életből másfél évszázada száműzött nemzeti narratívát. A Magyarságkutató Intézet egy kis sziget volt a patrióta gondolattól elidegenített tudományos világban, de aztán a nyakunkra küldték Kásler Miklóst és bandáját, akik egy értékmentesített pénzkifizetőhelyet csináltak a szellemi műhelyből. A kollégák többségét kirúgták vagy távozásra kényszerítették azért, hogy az ingyenélő, értelmezhető végzettséggel alig rendelkező rokonok, ismerősök és barátok hadának munkahelyet biztosítsanak. Az a néhány szakember pedig, akiket azért hoztak oda, hogy a látszatot fenntartsák, pontosan annak az akadémiai (labanc) történelemszemléletnek a harcos hívei voltak, akikkel szemben alternatívát akartunk nyújtani. Igen, ezt árulásként éltük meg. Kásler Miklós biztosan nagyszerű orvos volt, de a Magyarságkutató Intézet vezetőjeként (és emberként is) csúfosan leszerepelt.

Nekem már nincs közvetlen érdekeltségem a történetben, hiszen azon egykori magyarságkutatós kollégák közé tartozom, akik kényszerűségből új utakat kerestek. Megtisztelő és felelősségteljes feladatom van jelenleg, hiszen a hazámat képviselem egy választott tisztségben, ahol a tőlem telhető legtöbbet és legjobbat fogom nyújtani továbbra is, de féltő szeretettel gondolok egykori kollégáimra és barátaimra, és arra az intézményre, ahol először érezhettem a helyemen magam. Kívánok M. Lezsák Gabriellának sok erőt és elszántságot ahhoz, hogy visszaállítsa a „kizökkent időt” az MKI-ban! Isten segítse munkáját!