Tegnap délelőtt körbevezették a delegációnkat a párizsi Szenátus épületében, vagyis a helyi parlamentben. A Luxembourg Palota az olasz reneszánsz jegyében épült Medici Mária megbízásából, aki gyermeke, XIII. Lajos nagykorúságáig régensként uralkodott. Káprázatos belülről. Egyetlen terem van, amely még az eredeti formájában megmaradt, a palota többi részét az idők folyamán számtalanszor átépítették, átalakították és sokféle funkcióra használták. Például Napóleon az otthonaként foglalta el. (Nem volt rossz ízlése...) Az épület többnyire az ő idejében készült átalakítások formájában maradt meg, kifejezetten büszkék arra, hogy vannak termek, ahol minden változatlan Napóleon óta!

"Túravezetőnk" egy francia képviselő volt, aki úton-útfélen belebotlott képviselőtársaiba, akik meglepődve konstatálták, hogy kollégájuk felcsapott idegenvezetőnek.

Igazán nagy élmény volt. Lehetőséget kaptunk arra, hogy a plenáris ülés ebédszünetében belépjünk az ülésterembe, és az évszázados bársonyszékek közül akár Victor Hugoéba is beleülhettünk...️

A látogatás utolsó programja pedig az ebéd volt. A Szenátus vendégeiként a Napóleon Szalonban terítettek számunkra, amely az egykori császár fürdőszobája volt valamikor.

Történészként lenyűgöznek az ilyen élmények. Imádom az olasz reneszánszt, Victor Hugo regényein nőttem fel, elvarázsolt a pompa, de be kell vallanom, volt bennem némi keserűség is. Amennyire tudom, a második világháború után a párizsi béketárgyalások egyik helyszíne is volt ez az épület...