️ Kedves Barátaim, Ismerőseim, igen tisztelt Honfitársaim!

Kaptam néhány üzenetet ma délelőtt, arról, hogy egyik képviselőtársam, nevezetesen Magyar Péter azt állította az egyik posztjában, hogy felállva tapsoltam valamiféle háborús-ukrán propagandának. Mivel mostanáig eléggé elfoglalt voltam, nem tudtam foglalkozni mindezzel, most azonban reagálok.

1. Pontosan nem tudom, mire gondolt Magyar Péter, amikor azt állította, hogy "a hivatalos ülésrendtől eltérően a Mi Hazánk képviselője és a fideszesek egymás mellett ültek". Nyilván ritkán jár a képviselő úr a plenáris teremben, így nem tűnt fel neki, hogy a hivatalos ülésrend szerint a 359. széken ülök, ami pontosan ott van, ahol az emlegetett időpontban is tartózkodtam. (A mellékelt linken láthatják az üléskiosztást.) Ja, hogy a 358-as szék egy Fideszes képviselő helye? Ez igaz, de mivel a képviselő úr is hivatalos ülésrendnek nevezte, így nyilván tisztában van vele, hogy nem az én és nem a kormánypárti képviselő ármánykodása áll e döntés mögött. Oda dobott a gép.

2. Talán szinte egyedül vagyok az Európai Parlamentben, aki soha semmilyen formában nem tapsolt senkinek felállva. SOHA. SENKINEK. Egyszerűen azért, mert az MSZMP KB ülése jut eszembe mindig, amikor bármilyen jelentéktelen pillanatban is képesek felpattanni a tömegképviselők a teremben és állva éljenezni. De ebben az esetben külön is ki kell hangsúlyoznom, hogy elvileg nőnapi megemlékezés volt az ülésrendben, nem Ukrajna volt napirenden. Abban persze igaza van a képviselő úrnak, hogy háborús érzékenyítés lett ebből is, mint szinte mindenből, hiszen belorusz, ukrán és krími tatár hölgyek beszéltek az átélt szörnyűségekről. Egy háború pontosan ilyen borzalmas, ahogy ezek a hölgyek beszámoltak róla, éppen ezért kellene megkezdeni azonnal a béketárgyalásokat! Megrendítő volt végighallgatni az előadásokat, miközben azt is jól tudta az ember, hogy mindez miért van: azért, hogy meggyőzzék a képviselőket, hogy továbbra is háborúzni kell. (Megjegyzem: ez sikerült is, holott éppen az ellenkező következtetésre kellett volna jutniuk.) Száz szónak is egy a vége: ebben a helyzetben talán nem annyira megvetendő, hogy a képviselők döntő többsége, felállva tapsolt - így került egy platformra a DK, a Tisza és a Fidesz delegációja is. Én ülve maradtam ekkor is, és ülve tapsoltam meg az előadásokat.

3. Ez a bejegyzés csak arra volt jó, hogy beszámoljak Önöknek a tegnapi nőnapi megemlékezés körülményeiről, arról, hogy itt mindenből érzékenyítést csinálnak. Különben nem sok értelme volt, hiszen az egész téma a Mi Hazánk állítólagos "együtt-tapsolásáról" a Fidesszel csak arról szólt, hogy elterelődjön a figyelem egy igen kellemetlen ügyről, ami gondolom, már bejárta a sajtót odahaza. (Nekem még nem volt ma időm híreket olvasni.)
De ha már úgy alakult, hogy a háború és a nőnap ilyen fokban összekeveredett ebben az eus kulimászban, engedjék meg nekem, hogy megosszak egy plakátot. Egészen más korszakban készült, de az ideológia valahogy nagyon hasonlít. Azok a békésen vicsorgó fejek!

https://www.europarl.europa.eu/sedcms/pubfile/HEMICYCLE/PLAN_STR.pdf