Múlt hét csütörtökön egészen szürreális élményem volt Brüsszelben. A reggeli csúcsforgalomban ültem egy autóban egy másik képviselővel, aki ugyanabból a hotelből tartott a parlament felé, amikor egy forgalmas kereszteződésben hirtelen megjelent egy csomó villogó rendőrautó, kipattantak belőlük a rendőrök és szögesdróttal elzárták az autónk előtt az utat. Óriási dugó volt, megfordulni vagy irányt változtatni lehetetlenség volt, és az útakadályt emelő egyenruhások semmiféle felvilágosítást nem adtak. Hirtelen éles hangot hallottam. Rémülten néztem képviselőtársamra és a sofőrre, akik szintén bizonytalanul fürkészték az utcát. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük ez egy lövés volt? Persze nem tudták, csak annyit mondtak, hogy nagyon úgy tűnt. Majd ugyanilyen lövéseket hallottunk még hármat gyorsan egymás után. Felhívtam a férjemet az autóból, miközben valami robbant, a hang alapján nem túl messze tőlünk. Ekkor már elég kellemetlenül éreztem magam. Átfutott a fejem néhány kósza gondolat, de mivel a rendőrök nyugodtan álltak, minden jel arra mutatott, hogy nem egy terrortámadás közepébe kerültünk. De akkor mi a fene történhet? Néhány perc múlva egy tüntető tömeg jelent meg a kereszteződésben, akik könnygránátokat, füstbombákat és petárdákat hajigáltak. Később derült ki számomra, hogy a rendőrszakszervezet tüntetett, hogy pontosan miért, azt most sem tudom, nem néztem utána.
Mint mondom: szürreális volt. Kissé még szégyenkeztem is utólag, hogy milyen gyáva alak vagyok, hallok egy durranást és máris arra gondolok, hogy lövöldöznek. Ma már megengedőbb vagyok magammal szemben, hiszen alig egy hét telt el azóta, és az elmúlt két napban két lövöldözés is volt a brüsszeli utcákon. Mégsem volt teljesen alaptalan az ijedelem...