A Kulturális Bizottság múlt heti ülésén a női sportolók egyenjogúsága volt a vitatéma. Az elhangzott előadások és hozzászólások sok, valóban jogos kérdést vetettek fel, de egy téma abszolút tabu maradt: a biológiai értelemben férfinak tekinthető versenyzők megjelenése a női mezőnyben. Én most sem tudtam betartani a polkorrektség határait, muszáj volt megemlítenem azt, amit ott mindenki illetlenségnek, mi több: gyűlöletbeszédnek titulál. A reakció egyáltalán nem volt meglepő. Ha valaki nem osztozik a fősodor által kívánatosnak kikiáltott ideológiák éltetésében, azt - egyelőre még csak virtuálisan - megkövezik. Kiközösítés, megbélyegzés a büntetés a különvéleményekért. Ha én felemelem a szavam a sportszerűtlenség ellen a női sportolók testi épségének védelmében, akkor nem csinálok mást, mint csapdát állítok a valódi feministáknak. A múlt század elején az egyenjogúságért harcoló amazonok vajon arról álmodtak, hogy egyszer lelkes ovációval kísérve, törvényesen verhessenek férfiak nőket a ringben? És ha ez a fajta "egyenlősítés" olyan remek, miért nem látunk nőket tömegesen jelentkezni a férfiak mezőnyébe? Talányos kérdések ezek...