Működésben a demokrácia. Majdnem mindig. De néha még a Duracell nyuszi is lemerülhet, hát miért ne történhetne ez meg a demokráciával. Lemerül. Ilyenkor aztán nincsen működésben. De mivel az alaptételnek érvényesnek kell lennie, ezért mégis működésben van. És hogyan működik egy lemerült Duracell-nyuszi-demokrácia? Úgy, hogy mindenki eljátssza, hogy működik. Pedig nem. Pontosan úgy tesz mindenki, mintha működne, miközben nemcsak lemerült, de erősen sejthető, hogy soha nem is volt működésben. Feloldhatatlan ellentmondások. Viszont, ha eljátsszuk, hogy működik, akkor megnyugszunk. Tiszta lesz a lelkiismeretünk, elhisszük, hogy a létező világok legjobbikában élünk, ami attól olyan jó, hogy működésben a demokrácia. Hiszen nem vagyunk nácik meg fasiszták meg semmi ilyenek, hanem demokraták, vagyis jóemberek. De mi van akkor, ha összeveszünk? Ha pillanatnyi nézeteltéréseink miatt felmerül annak az esélye, hogy a demokrácia a fene nagy működése közben esetleg nem olyan szavazási eredményre vezet, amelyet elvárunk tőle? Akkor demokratikus módszerrel elhalasztjuk a demokrácia működését. Biztos, ami biztos.
Nem értik eme eszmefuttatásomat? Nem csodálom, én se nagyon. De pontosan ez történt ma. Az Európai Bizottság biztosjelöltjeinek meghallgatása során össze talált veszni egymással két frakció, és közölték, hogy nem szavazzák meg egymás jelöltjeit. Ó, minő kétségbeejtő kétségözön! Mivel eleve vannak a rendszerben olyan renitens formációk, akik ab ovo nem tekinthetők demokratának, hiszen máshogy gondolkodnak, mint ahogy elvárják tőlük, így egy ilyen pillanatnyi és múló összeveszés azt eredményezheti, hogy nem lesz meg a kétharmados többsége valamely biztosjelöltnek. Vagyis működésképtelen lesz a demokrácia! Egy demokratikus szavazás ugyanis csak akkor tekinthető demokratikusnak, ha semmi, de semmi kétség nem merülhet fel annak végkimenetelét illetően. Ha felmerül, akkor nincs más hátra, mint demokratikus úton lemeríteni a demokráciát, vagyis megszavaztatni azt, hogy ne legyen szavazás. Csak majd egyszer máskor. Később. Amikor már kibékültek, és nem lesz semmi bizonytalansági tényező a szavazás kimenetelét illetően. (Az elnapolásban persze egyetértés van a haragosok között is...)
És mindez nem vicc. Pontosan így zajlik itt egy átlagos, demokratikus nap. Én természetesen az elnapolás ellen szavaztam, de nem mentem vele semmire. Ma délután a biztosjelöltek meghallgatásai után sorra maradtak el az értékelő ülések, ahol szavazni kellett volna a jelöltek megerősítéséről. Majd egy későbbi időpontban szavazunk, ha már a színfalak mögött minden nagy frakció megállapodott a végeredményben. És ezek oktatnak ki minket demokráciából. Köszönjük!
(Ma két kérdést is feltettem az egyik meghallgatáson. Hamarosan beszámolok minderről összeszedetten és hivatalosan is, de a mai fárasztó bohózat után csak ennyire tellett tőlem.)