Strasbourgban sajnos a mai napon sem áll meg az élet, de igyekszünk mi is méltó módon emlékezni, lélekben ünnepelni.
A tegnapi frakcióülésen kértem a kollégákat, hogy semmiképpen ne vegyenek részt a DK-s képviselők által ma rendezendő "politikai pamfleten", amely szégyenletes megcsúfolása 1956 emlékének. A "rendezvényük" a tanácsterem előtt lesz a szavazásokat megelőzően, vagyis akkor, amikor minden képviselő megjelenik az ülésen. Mindenkinek küldtek meghívót, és mivel 1956 jelentősége itt általánosan ismert, megtévesztő lehet, hogy egy magyar megemlékezésre hívják őket, így jó szándékuk jeléül még véletlenül lelkesen együtt ünnepelnének Apró Antal unokájával...

Az elmúlt években ezen a napon mindig úton voltam, hogy hazám valamelyik településén vegyek részt megemlékezéseken, koszorúzásokon. Most messze idegenben gondolok arra, milyen jó volna most is pont ugyanúgy... De ünnepi beszéd helyett, újra megosztom legszemélyesebb '56-os hőseimről készült filmünket. Aki még nem látta, feltétlenül pótolja! Megható, szívhez szóló történet. Ők tettek engem történésszé.❤️