️ Tegnap délelőtt újra ülésezett az EP Kulturális és Oktatási Bizottsága.

Először a zárt koordinátori megbeszélésre került sor, azt követte a nyilvános értekezlet. Volt néhány érdekes és kissé bizarr pillanat a megbeszélés során, amelyek újabb bizonyságul szolgáltak arra, hogy az ott ülő képviselők nagy többségének nem igazán van fogalmuk arról, milyen tanulságokat hordoz Európa 20. századi történelme, magyarán: fogalmuk sincs arról, mit jelent a diktatúra. Az ECR frakció bolgár képviselője feltette azt a kérdést, hogy miért van a bizottság prioritásai között kiemelve a zöldítés, mit jelent pontosan a kultúra és az oktatás "zöldítése", ugyanis számára kísértetiesen hasonlít ez az ideológiai nyomás mindarra, amit nemzetének a kommunizmus idején kellett elszenvednie, amikor a művészeteknek és a tudománynak is egy bizonyos ideológiát kellett kiszolgálnia. Hatalmas volt az értetlenkedés a többi képviselő részéről, nem is tudtak mit kezdeni a hozzászólással, az érdemi válasz kimerült abban, hogy ez egyáltalán nem politikai ideológia, végképp nem olyan, ami korlátozná a tudományos és művészeti szabadságot és tulajdonképpen csak azért szerepel a kiemelt prioritások között, mert ezt ma mindenbe beleteszik, így szokás ezt csinálni. Vajon miért nem éreztem ezt a választ megnyugtatónak?
Szót kértem, és megerősítettem bolgár képviselőtársam kétségeit, kiemelve, hogy hasonló történelmi tapasztalatokkal rendelkezünk mi, magyarok is, tehát én pontosan értem, miről beszélt az ECR-es kolléga, ráadásul én történészként éppen ennek a korszaknak vagyok a kutatója. Hangsúlyoztam, hogy kiemelt felelősségünk figyelmeztetni a szerencsésebb múlttal rendelkező országokból érkezőket olyankor, amikor észrevesszük a politikai ideológia nyomásgyakorlásának jeleit. A jó szándékú és meglátásom szerint teljesen higgadt, együttműködő megjegyzésemet nem fogadta osztatlan egyetértés, és akkor finoman fogalmaztam. A bizottság elnöke a tudtomra is adta, hol a helyem.... (Hogy pontosan mit mondott és ez miért volt meglehetősen bizarr, azt majd egyszer a visszaemlékezéseimben mindenképpen megírom.)

️ A nyilvános ülésen meghallgattunk egy előadást az európai oktatás helyzetéről, amelyben sok valós problémát megfogalmaztak, például a pedagógusok alulfizetettségéről, ami számunkra különösen érzékeny terület. Szó volt az Erasmus programról, amelynek kapcsán én is feltettem egy kérdést a tanulmány összeállítóinak. Végtelenül felháborító ugyanis, hogy Erasmus + pályázati pénzekből finanszíroznak egy projektet, amelynek során táborokat szerveznek 14 - 17 év közötti gyerekeknek, ahol "drag queen továbbképzéseket" tartanak számukra!!! Miközben a magyar egyetemisták egy része nem részesülhet az Erasmus pályázatokból politikai csatározások miatt, addig a gyermekek lelki, szellemi és testi fejlődését súlyosan veszélyeztető projektekre - a gyerekek szexualizálására - öntik a közpénzt! Igyekeztem visszafogottan fogalmazni, de egy ponton kicsúszott a számon, hogy egyszerűen szexuális aberrációnak tartom ezt a számomra értelmezhetetlen kategóriát, amikor természetesen a liberális frakciókból érkezők méltatlankodva fogták a fejüket...
A válasz egyébként sokkal korrektebb volt, mint vártam. Közölték, hogy nem tudnak erről az esetről, hiszen a pénzek egy részének felhasználása tagállami döntés, így előfordulhatnak HIBÁK a rendszerben, ennek monitorozása fontos a jövőben is. Vagyis HIBÁNAK titulálták az esetet, aminek gyakorlati következménye mondjuk önmagában nincs, de legalább egy nyilvános ülésen nem mertek a szexuális aberráció és a gyermekek megrontása mellett kiállni! Már ez is valami, de persze még nem elég, ezért más formában is megpróbálunk tenni azért, hogy ilyen mérgező őrületekre ne lehessen Erasmus pénzeket fordítani.