A közép-európai vészhelyzet miatt a szerda délelőtti program megváltozott és az áradás volt az első napirendi vita. A fősodor természetesen a klímaváltozást okolta és követelték a "green deal" felgyorsítását. A zöld klímaaktivisták szinte elolvadtak a gyönyörtől, hogy végre van mivel ijesztgetni: Lám-lám, itt a világvége! Mintha soha, de soha nem áradtak volna a folyók azelőtt, mintha soha, de soha nem lettek volna hatalmas viharok és villámárvizek.
Mindenesetre kihasználtam a lehetőséget és felszólaltam a hazai vízgazdálkodás megoldásának érdekében:

️"Frakcióm nevében hálámat fejezem ki azok felé, aki most is a gátakon védik az emberi életeket és az épített környezetet! Köszönet a hősiességükért és a hazájuk szolgálatáért!
Magyarországon az árvíz és az elsivatagosodás jelensége kéz a kézben járó problémák. A XIX. századi folyószabályozás tönkretette a térség természetes vízháztartását. A Kárpát-medence, mint földrajzi egység vízgazdálkodását nehezíti az is, hogy az első világháborút követően szétszabdalták a területet. Magyarországon átvágtatnak a folyók, nincsen lehetőségük elterülni és a talajvízbe szivárogni, ezért sivatagosodnak el azon termőföldjeink, amelyek egykor Európa éléskamrájául szolgáltak. A megoldás olyan ártéri tározók, úgynevezett vízbankok létrehozása lenne, amelyeket a szokásos és rendkívüli áradások alkalmával fel lehetne tölteni, majd szárazabb időkben a folyókba fokozatosan visszavezetni annak vizét, segítve az ott élőket és a mezőgazdaságot. Nem ismeretlen dolog ez, eleink évszázadokon keresztül alkalmazták, így élt együtt a tájjal és az időjárással a magyar ember.
Arra kérem a tisztelt Bizottságot, hogy járuljon hozzá hazám árvízi védekezésének költségeihez, és segítse egy olyan projekt kidolgozását és megvalósítását, amely az ártéri gazdálkodás megteremtésével megoldaná a Duna és a Tisza vízgyűjtő medencéjében lévő országok vízgazdálkodását."