Csurka István ma időszerűbb, mint valaha. Egy kevésbé ismert tárcájának részletével emlékezem rá születésének 90. évfordulóján.

Csurka István: Az igazi labanc (részlet)

„Az utóbbi időben azon gondolkodott sokat Nehézfiú, hogy milyen a jó labanc. Nem mintha a kérdésnek lett volna valamelyes társadalmi időszerűsége. Ó, nem! […] Az irodalomhoz és a tudományhoz fordult. És akkor elhűlve kellett tapasztalnia, hogy Magyarországon, ahol a kuruc–labanc szembenállás évszázados múltra tekint vissza, […] semmi irodalma nincs a kérdésnek. A tudomány pedig? Psz! A magyar tudomány egyszerűen nem is ismeri ezt a problémát. A tudósok úgy kapják el tőle a kezüket, mintha égetne. […] »Üres szájalás – gondolta – nemzeti önismeretről beszélni, amíg a labanckérdés megoldatlan, amíg a legkiválóbb labancok is kurucnak érzik magukat.« […]
Az igazi labanc mindig haptákban áll, ugyanakkor azonban mindig készen arra is, hogy nyelvével elvégezzen bizonyos fizikai jellegű, vagy hosszanti, vagy körkörös mozgásokat (mindig a megrendelő igénye szerint), amelyeknek elvégzésére azonban a hapták nem alkalmas. Ezen nyelvmozgásokhoz ugyanis a törzsét még akkor is meg kell döntenie, ha a nyelvével illetendő felület magasan helyezkedik el a térben, hát még akkor, amikor pusztán egy talp vagy egy karosszékben szétült ülep ez a felület. Namármost, hogyan álljon mindig haptákban a jó labanc, ha neki kell dőlnie egy-egy ilyen feladatnak? Végezze el haptákban állva ezeket a műveleteket? Feloldhatatlan ellentmondás ez a labanc számára. És mi a vége? Gerince bánja. Tönkremegy. Elcsökevényesedik, megroppan. Ezért van aztán az, hogy sok jó labanc, akármennyire igyekszik is, nem tud szépen haptákban állni. Feszít, kihúzná magát az istenadta, de a kétirányú igénybevétel miatt elsorvadt gerince nem tartja meg a testét, és rossz ránézni.”