"Türelmetlenül az órájára pillantott. A mellkasából feltörő sóhaj a készülődő vihar előjele volt. A homlokán összefutó ráncok és a nyakán megfeszülő izmok arra figyelmeztették partnerét, hogy ideje közbelépnie. Kezét a férfi könyökhajlatába fűzte, finoman megszorította a szarvasbőr kabátba bújtatott kart és halkan, de határozott hangon megszólalt:
– Nyugalom, Jani, mindjárt itt lesznek.
Alig múlt dél, a decemberi égbolt fagyos kékségében a Nap lassan ereszkedett lefelé, hogy néhány óra múlva alábukjon a Pilis vonulatai mögött. Dermesztően hideg volt. A sétáló pár nem sokkal korábban szállt ki a fűtött autóból, de ilyen időben hamar átfagy az ember. A szikrázó napsütés ezerszeresen visszatükröződött a jeges tájról, könnyeket csalva a hunyorgó szempárba. Egy pillanatra megállt, mély levegőt vett. Legalább megszellőzteti kicsit a tüdejét, úgyis hiányoznak már a hosszúra nyúlt borgőzös vadászatok. De az ismerős erdei föld illata helyett csak a csípős hideg és a kéményekből áradó kesernyés szag terítette be a levegőt. Mikor érnek már ide? Az utca kihalt volt, a házak ablakaiban a függöny sem rezdült. Néhány órával ezelőtt állambiztonsági tisztek járták végig a házakat és figyelmeztették az ott lakókat, hogy ne hagyják el otthonaikat. Nem kellett kétszer mondani: amilyen időket élünk, jobb nem ellenkezni – gondolták.
Néhány perccel később egy távolban álló autó fényszórói kettőt villantak. Közelednek. A nő megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy mozdulattal figyelmeztette férjét, hogy ideje derűs és gondtalan arckifejezést öltenie, az akció kezdődik."

Bizony, kezdődik! Hamarosan nyomdába kerül végre a Hálózat emberei című kötet, amelynek felütését olvashatták a poszt elején. Ki lehet a rejtélyes pár? Gondolom, sokan kitalálták már, mint ahogy azt is tudhatják néhányan, hogy mit kerestek a farkasordító hidegben a kihalt utcán.
Folytatódik Emil Hoffmann és a magyarországi külkeres maffia története, politikai gyilkosságokkal és titkosszolgálati játszmákkal fűszerezve.