Hamvas mindent tudott. Mindent.
"El kell terjeszteni a hírt, hogy a külföldi tőke nem akarja bérbe venni a postát. Akkor egy napon ujjongva megírni, hogy a posta bérbeadásának tárgyalásai kedvező mederben folynak. Éljen! Bérbe adni a vasutat. A hajózási vállalatokat. A dohányjövedékeket. A külföldi tőke özönlik az országba.
- A készpénzt külföldre csempészni, álnévre deponálni, és zálogba tenni. Eladni a talpfákat, a távíróoszlopokat, a múzeumok képeit, előleget venni fel a csatornaépítő és útszabályozó és vonalforgalom-kiegészítő és az erőgondozó és baromfitenyésztési beruházó és műemlékellenőrző kölcsönre. Zálogba tenni a pénzverőgépeket és a parlamentet és a minisztériumokat és az állami ipartelepeket. Kölcsönt venni fel a bányáktól és a malmoktól és a bankoktól, és pénzzé tenni az állami házakat, és vásárolni városrészeket, de nem kifizetni, hanem előleget venni fel rá. Pénzzé tenni a tisztviselők fizetését, a közkórházakat és az egyetemeket és a könyvtárakat és a szobrokat. Ekkor már lehet gondoskodni a repülőgépről. Eladni a vámjogot, a kikötőket és a hidakat és a gazdasági gépeket. Mikor már minden csepp víz, minden cipőtalp, minden szőnyeg, tükör, porceláncsésze, szemüveg, jegygyűrű, zongora, ezüstkanál, nyakkendő, kesztyű, cégtábla, dugóhúzó el van adva, a repülőgépbe be lehet szállni, és a forradalom kitörése előtt három nappal elutazni Chilébe, vagy Sydney-be, vagy Cape Townba."