"Az érvényesülés, vagyis a politika, más szóval az ördög, ismét más szóval a karrier, végeredményben a gyakorlat és a prosperitás túlságosan csábító és aki existenciálisan csak egy kicsit férges, az azt az állhatatosságot, amire itt szükség van, nem tudja megvalósítani. Bukások száza után a bukások több száza következik. Amit ezen a helyen mondai lehet, csak egy: lemondani. Nem akarni semmit sem a gyakorlattól, sem az ördögtől, más szóval a politikától, illetve az érvényesüléstől. Nem szabad karriert csinálni. Mit kell tenni? Várni. Ismét csak várni. És ha már úgy látszik, hogy nem megy tovább, ismét csak várni. Az idő el fog következni. Biztosan el fog következni, amikor előléphet. De addig várni kell. És nem lázadni. A lázadás letaszít az istenek útjáról, de letaszít az ősök útjáról is. Ez a negatívum mindkét irányban. Az úttalanság. A lázadót kitaszítják az istenek, de kitaszítják az ősök is. Ez a kitaszítottság. A lázadónak nem lehet igaza soha, még akkor sem, ha történetesen az igazságért hal meg. Nem lázadni! Szolgálni, türelmesen, áhítattal, kitartással, lemondással szolgálni a Géniuszt és az isteneket és az Igazságot. Várni és hallgatni és ismét várni. Szegényen? Elnyomva? Megtaposva? Igen. Nincs más mód, csak egy: várni.
[...]
Ha az ősok útja és az istenek útja elvált, az embernek két út között választania kell.
Sohasem lehet kétség, hogy melyik a helyes, mint, ahogy nem lehet kétség afelől, hogy melyik a hasznos.
Az ősök útja a hasznos: itt van az, amit a föld adni tud. Megadja?
Talán.
Az istenek útja nehéz. Ha az ember erre lép, a föld megtagadja. Számolnia kell azzal, hogy a javakból nem kap semmit, egyedül maradhat és szegényen. De az istenek megadják neki, amit az ember csak az istenektől kaphat.
Biztos."
Hamvas Béla gondolatai 1943-ból.