500 évvel ezelőtt a magyar történelem sorsfordító ütközetére került sor Mohácsnál. Hazánk két birodalom közé szorulva elvesztette szuverenitását, és területe másfél évszázadra állandó háborúk színtéré vált.

Augusztus 29-e nemzeti gyásznap. Emlékezünk a hősökre, akik felvették a küzdelmet az országot pusztító, egész vármegyék népét legyilkoló ellenséggel. Nemzetünk megmaradásához az ő áldozatukon keresztül vezetett az út.

Köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy 500 esztendővel később méltó módon emlékezhessünk a mohácsi csatára.

Köszönjük a csatatér kutatóinak, hogy az elmúlt években körülhatárolták és feltárták a küzdelem színterét. Köszönjük, azoknak, akik szembenéztek a tömegsírok rettenetes valóságával és 500 év után újra arcot adtak az ismeretlen harcosoknak. A hazai és külföldi levéltárak kutatóinak, akik jobb és pontosabb képet rajzoltak mindarról, ami a csata napjaiban történt.

Köszönjük az ország közös főhajtásának helyszínt kínáló közösségek megemlékezéseit – különösen Mohács és Báta erőfeszítéseit. Köszönjük az egyházak közös imára hívó szavát. Köszönjük Hargitai János úrnak azt az évtizedes munkát, amit Mohács országgyűlési képviselőjeként a méltó megemlékezés kereteinek megteremtéséért elvégzett.

A közös emlékezés kiállás a sorsáról önállóan döntő, a boldogulásáért dolgozni, a szabadságáért küzdeni kész magyar nemzet mellett.