Miért idéz elő alkotmányos válsághelyzetet a 17. Alaptörvény-módosítás?

Magyar Péter szokottan pikírt és személyeskedő posztjában azt kutatta, hogy ugyan miért is idézne elő alkotmányos válsághelyzetet a benyújtott 17. Alaptörvény-módosítás. Magyar Péter a kérdést költőinek tekintette, és arra költői választ adott, aminek lényege, hogy árad a Tisza. Értsd: árad az önkény. Ez is válasz, mindenki érti, akinek van füle a hallásra: ebben az országban mostantól bárkivel bármit meg lehet tenni, ha a Tisza útjában áll.

De talán vannak olyanok is, akik számára a kérdés nem költői, és ők más természetű válaszokat várnak. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban egy kísérlet erre:

1. A köztársasági elnök elmozdítására vonatkozó rendelkezés Alaptörvény-módosításnak címkézett egyedi személyi döntés, ami ellentétes az Alaptörvény normatartalmával. Ha ez lehetséges, akkor a jövőben az Országgyűlés bármely hivatal viselőjét bármikor elmozdíthatja kétharmados többséggel hozott egyedi személyi döntésével, amit Alaptörvény-módosításnak címkéz. Ez parlamenti önkény.

2. Az Alkotmánybíróság hivatalban lévő tagjaira alkalmazott olyan hivatalviselési feltétel, ami nem a jövőben megválasztott tagokra vonatkozik, hanem hivatalban lévő tagok esetében eredményez automatikus és azonnali hivatalvesztést, ellentétes az európai jogállamisági alapelvekkel. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó célja egyes alkotmánybírák, kifejezetten pedig az Alkotmánybíróság elnökének eltávolítása: a 70 éves korhatárt ezért rendeli visszamenőlegesen alkalmazni, ellentétben például a 9 éves mandátummal. Ez szintén parlamenti önkény.

3. A parlamenti képviselői mandátum abszolút és visszamenőleges korlátozása 12 évre vagy három megválasztásra a passzív választójog nem indokolható sérelme, több nemzetközi egyezménybe is ütközik, aminek Magyarország részese. A gyakorlatban ez a rendelkezés a mai politikai ellenzék szinte teljes kizárását jelenti a következő parlamenti választásokból. Ez már több, mint parlamenti önkény, ez politikai önkény.

4. A Kúria és az OBH elnökének visszahívására vonatkozó részletszabályokat a javaslat nem tartalmazza, de az már most világos, hogy a jogintézmény mindkét tisztség természetétől alapvetően idegen. Van bírák által választott testület, amelyik az OBH elnökének és a Kúria elnökének igazgatási tevékenységét jogosult ellenőrizni: ez az OBT, aminek jogkörei nemrég jelentősen kibővültek. Ha az Alaptörvény-módosítás valódi szándéka a bírói önigazgatás erősítése lenne, akkor az OBT hatásköreit szélesítené, vagy teljesen új bírósági igazgatási rendszert vezetne be. Ráadásul a visszahívás csak az Országgyűlés által választott vezetőkre terjed ki (érdekes módon a helyi igazgatást végző bírósági elnökökre nem), így elkerülhetetlenül átpolitizálja bírói kart és a bíróságok igazgatását. Ha jól értem, persze ez a rendelkezés is pusztán a Kúria és az OBH jelenlegi elnökeinek eltávolítását célozza, csak a piszkosmunkát a bírákkal végeztetné el. Ez alkotmányos válsághelyzet a javából.