Számadás

2026. május 9-én Magyarország új miniszterelnökének megválasztásával az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős miniszterelnöki megbízotti feladatom is megszűnt.

Folytatom a számadást arról, hogy mit és miért tettem – mit sikerült elérni és mit nem.

Magyarország Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének otthona, ami hazánkban virágzik és gyarapodik: nem túlzás azt állítani, hogy reneszánszát éli. Ez a helyzet nem véletlenül alakult ki, és Európában ma már egyáltalán nem magától értetődő. Ez a helyzet a kormányzásunk alatt hozott tudatos politikai döntések eredménye.

Az Európai Bizottság statisztikái rendre megerősítik, hogy Európában erősödik az antiszemitizmus. Paradox módon a legnagyobb fellángolások mindig a zsidóság ellen elkövetett legbrutálisabb támadásokat követik, mint amilyen a 2023. október 7-i mészárlás, vagy a 2025-ös lövöldözés az ausztráliai Bondi Beach-en.

Az online térben az antiszemitizmus megállíthatatlanul, nemzeti határokon átívelően terjed. Szinte lehetetlen bármely közösségi média platformot felkeresni, a zsidó közösség helyzetével foglalkozó bármely tartalmat követni vagy létrehozni úgy, hogy ahhoz kapcsolódóan ne jelenjen meg – a minden más esetben oly éber algoritmusok által szinte háborítatlanul – az antiszemita gyűlöletbeszéd.

A közösségi média terei átveszik a korábbi közösségi tereink szerepét. Az antiszemitizmus fokozatos normalizálódása a közösségi térben ahhoz vezet, hogy a fizikai valóságban is szűkülnek a biztonságos terek. Ma már bevett gyakorlat, hogy egy zsidó vagy izraeli művészt, előadót vagy tudóst pusztán származása miatt nyilvános politikai állásfoglalásra kényszerítenek, és ennek hiányában letiltják őket. Nyugat-Európában a fizikai atrocitások száma is kirívó növekedést mutat.

Nincs egyszerű vagy egy elemű magyarázat arra, miért történik mindez. De meggyőződésem, hogy ez a folyamat része egy átfogó civilizációs változásnak Európában, amelynek komoly politikai következményeit még csak most kezdjük a maguk teljességében megtapasztalni és megérteni.

2024. második félévében, Magyarország uniós elnöksége alatt kiemelt figyelmet fordítottunk az antiszemitizmus elleni európai szintű küzdelemre. A magyar elnökségi program kapcsolódó részei a hazai és nemzetközi zsidó szervezetekkel egyeztetve készültek. Az elnökség alatt fogadta el a magyar kormány az Antiszemitizmus Elleni Nemzeti Stratégiát. Budapesten, valamint Brüsszelben is nagyszabású konferenciát szerveztünk az Európai Bizottsággal és a nemzetközi zsidó ernyőszervezetekkel közösen, ahol a zsidó élet felvirágoztatásának és az európai zsidó közösségek biztonságának aktuális kérdéseire kerestünk válaszokat. Elfogadtunk egy politikai nyilatkozatot, amelyet mind a 27 tagállam miniszteri szintű képviselői támogattak, és amelyet később az uniós állam- és kormányfők külön üdvözöltek.

Az én megbízatásom középpontjába a zsidó közösségekkel való együttműködést, a zsidó és nem zsidó közösségek és személyek közötti kapcsolatok építését és megerősítését, valamint a zsidó élet támogatását helyeztem. Fontos volt számomra, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem ne merüljön ki az antiszemita gyűlöletcselekmények elkövetőivel szembeni fellépésben, hanem a megelőzés, a sérelem elszenvedőinek támogatása és a reparálás egyaránt figyelmet kapjon.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem hitelességét alapvetően megkérdőjelezi, ha az Európai Unió és tagállamai nem a stratégiai partnerség és az együttműködés, hanem a kirekesztés és a szankciók nyelvén beszélnek Izrael Állammal. A magyar kormány ezt a megközelítést érvényesítette kétoldalú kapcsolatainkban és az EU intézményeiben is.

Egy hosszú bizalomépítési folyamat első lépéseit tettem meg a magyarországi zsidó közösségek, köztük a zsidó felekezetek, a civil társadalom és a kulturális szféra képviselői irányába.

Koncepcióváltás történt a Sorsok Háza projekt ügyében, amely Brüll Alfréd Ház – Magyar Zsidó Örökség Parkja néven születhet újjá. Az új koncepció része egy méltó Holokauszt emlékhely, a szélesebb közönség számára is nyitott agóra jellegű közösségi tér, valamint egy közpark létrehozása. Célunk az volt, hogy hidakat teremtsünk személyek és közösségek között.

Nem engedtük Magyarország területére a terrorizmust éltető, és Izrael-ellenes retorikájáról ismert Kneecap nevű zenekart. Egyetértek azzal, hogy komoly társadalmi vitát kell folytatni arról, mi tartozhat a szólás- és véleménynyilvánítás, valamint a művészi kifejezés szabadságának védelme alá. Meggyőződésem azonban, hogy közösség tagjai elleni gyűlöletre uszítás és a brutális terrortámadásokat elkövető szervezetek melletti nyílt, nagy közönség előtti kiállás nem tartozik ebbe a körbe.

Számtalan személyes egyeztetés, illetve több körben lefolytatott célzott és nyilvános társadalmi vita során folyamatosan fejlődött és formálódott az antiszemitizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos cselekvési tervem, amelyet 2026. január 27-én, a Holokauszt nemzetközi emléknapján tettem közzé. A cselekvési terv koncepciója az volt, hogy rövidtávon kísérleti projektek megvalósításával fektessük le a hosszabb távú szakpolitikai programok alapjait, és a bevált projekteket jó gyakorlatként népszerűsítsük külföldön az antiszemitizmus visszaszorítása érdekében.

Például 2026. március 23-25. között az UNESCO-val és hat magyar felsőoktatási intézménnyel együttműködve panelbeszélgetés-sorozatot szerveztünk, ahol nyugat-európai egyetemek zsidó származású hallgatói tartottak előadást az őket a saját egyetemi közegükben származásuk miatt ért atrocitásokról. A cél a Nyugat-Európában campus-antiszemitizmusként ismert jelenség megértése és megelőzése. Az előadássorozat több száz magyar hallgatót ért el.

A cselekvési terv kiemelt lehetőségként azonosította a sport közösségépítő szerepét, amely a kölcsönös tisztelet és együttműködés kultúrájára építve természetes eszköze lehet az előítéletek visszaszorításának. 2026. április 10-én Magyarország Kormánya hosszú technikai előkészítést követően bejelentette, hogy támogatja a Makkabi Európa Játékok 2028-as budapesti megrendezését, miután az eredetileg győztes Amszterdam visszalépett.

A magyar kormány 2027-28-ra 13,5 milliárd forintot biztosított az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem komplex felújítására. Régi adósságunkat róttuk le ezzel, mert a rabbiképző nemzeti büszkeségünk és nemzeti kulturális örökségünk része.

Ellenzékben is azért fogok dolgozni, hogy a magyarországi zsidó közösségek biztonságának garantálása, a zsidó élet támogatása, az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia következetes képviselete nemzeti konszenzus és nemzeti minimum legyen.