Számadás

2026. május 9-én Magyarország új miniszterelnökének megválasztásával európai uniós ügyekért felelős miniszteri megbízatásom megszűnik.

Következzék egy rövid számadás arról, mit és miért tettem – mit sikerült elérni, és mit nem.

Magyarország európai uniós tagságának nincsen alternatívája. Nemzeti identitásunk, közösen vallott értékeink, Magyarország történelme és kultúrája, földrajzi elhelyezkedése, gazdasági kapcsolataink az európai együttműködésben való részvételre predesztinálnak bennünket. Az Európai Unió azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy az európai nemzetek együtt erősebbek lehetnek, mint külön-külön, de együtt is megmaradhatnak annak, amik. Az európai együttműködés céljának nem az európai nemzetek felszámolását vagy meghaladását, és nem egy európai állam létrehozását tekintettem. Az európai együttműködés eszköz, ami az európai nemzetek megerősödését és fennmaradását biztosíthatja a 21. században is.

Az Európai Unió az elmúlt évtized kihívásaira sorozatosan rossz válaszokat adott. Ahhoz, hogy az Európai Unió a jövőben is hozzájárulhasson a kontinens békéjéhez, biztonságához és jólétéhez, nemcsak egyes szakpolitikáknak, hanem az Unió intézményi működésének és a stratégiai irányoknak is változnia kell. Magyarország Európa-politikája a változás szükségére hívta fel a figyelmet és ennek a változásnak kívánt a katalizátora lenni. Ez komoly intézményi konfliktusokkal is járt. Bár ezeket a konfliktusokat soha nem a konfliktus kedvéért vállaltuk, mégis tény, hogy sok vitás kérdést kellett párhuzamosan menedzselni – ennek minden terhével és költségével együtt.

Az Európai Unió az előtte álló kihívások kezelésére nem rendelkezik stratégiai mozgástérrel mindaddig, amíg közvetlen szomszédságában háború dúl, és az Unió a háború részesének tekinti magát. Az Európai Unió lemondott arról, hogy stratégiai érdekeit autonóm módon határozza meg a konfliktussal kapcsolatban, céljai nem világosak, intézkedéseivel pedig jelentős károkat okozott saját magának. Magyarország arra törekedett, hogy az Európai Unió alakítson ki reális exit stratégiát és váljon érdemi szereplővé a háborút követő európai biztonsági architektúra alakításában. Ezzel párhuzamosan, a lojális együttműködés szellemében, nem akadályoztuk az európai fellépést, amennyiben annak elemeit sikerült úgy alakítani, hogy alapvető nemzeti érdekeinket ne sértsék: így például a 90 milliárd eurós ukrán hitelkeret megerősített együttműködésben, Magyarország részvétele nélkül jött létre.

Az Európai Unió gazdasági versenyképessége az elmúlt két évtizedben tendenciózusan romlik meghatározó versenytársaihoz képest. Amennyiben ezt a folyamatot nem sikerül visszafordítani, az európai jólét és autonómia alapjai végzetesen meggyengülnek. Magyarország, többek között a Tanács soros elnökeként a Budapesti Nyilatkozat 2024. novemberi elfogadásával, arra törekedett, hogy a versenyképességet állítsa az Unió cselekvésének fókuszába. A valódi versenyképességi fordulathoz a konszenzusos cselekvési területeken (adminisztratív terhek csökkentése, a belső piac mélyítése, rugalmasabb állami támogatás és versenypolitika) túlmenően az innovációt lehetetlenné tevő szabályozási környezet átgondolására és érdemi irányváltásra lenne szükség olyan területeken, mint a klíma-, energia- és iparpolitika. Magyarország minden erre irányuló törekvést támogatott és maga is számos javaslattal élt. Ennek eredménye volt az ETS II rendszer bevezetésének elhalasztása.

A 2014/15-ös migrációs válság és annak elhibázott uniós kezelése napjainkig tartó politikai és társadalmi feszültségeket gerjesztett. Az Európai Unió a válság tanulságait nem vonta le, és semmivel sem felkészültebb egy hasonló krízis esetére, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. Magyarország célkitűzése az volt, hogy az Unió külső határainak védelmét ismerjék el szolidaritási hozzájárulásként, illetve a menedékkérelmek elbírálása során a területenkívüliség elve érvényesüljön hatékonyabb visszatérési együttműködések és a migráció kiváltó okainak enyhítése mellett. Magyarország a Migrációs Paktumot nem fogadta el, azt nem hajtja végre. Ezzel párhuzamosan Magyarország aktív résztvevője és támogatója volt minden nemzetközi kezdeményezésnek az Európai Unióban, az Európa Tanácsban és az ENSZ-ben, ami a nemzetközi menekültügyi szabályozást és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi intézményi gyakorlatot a modern kor kihívásaihoz igyekszik igazítani.

A Tanács soros elnöksége alatt Magyarország elhárította a Bulgária és Románia teljes jogú schengeni tagsága előtt álló akadályokat, a két tagállam 2025. január 1-jétől a Schengeni Térség teljes jogú tagjává vált.

A Tanács soros elnöksége alatt Magyarország újraindította a Nyugat-Balkán tagjelölt országainak akkor csaknem három éve befagyott csatlakozási folyamatát.

Az Európai Unió intézményi egyensúlya, illetve az Unió és a tagállamok kapcsolatrendszere alapvetően átalakult az elmúlt két intézményi ciklusban. A Bizottság és az Európai Parlament megerősödött, miközben a Tanács veszít súlyából, az Európai Tanács pedig gyakorlatilag elveszítette önálló stratégiaformáló funkcióját. A kormány elvégezte az Európai Unió hatásköreinek átvilágítását. A jelentés következtetései szerint a tagállamok ma eszköztelenek az Unió lopakodó hatáskörbővítésével és központosító törekvéseivel szemben: már nem állítható, hogy egyértelműen a tagállamok határozzák meg az európai integráció kereteit és az uniós politikák stratégiai irányát. Magyarország a rendelkezésére álló jogi és politikai eszközökkel igyekezett a jogszerű uniós működést kikényszeríteni, illetve az uniós intézmények és a tagállamok közötti valódi alkotmányos párbeszédet megindítani.

Az Európai Unió az elmúlt két intézményi ciklusban az Unió értékeire való hivatkozással és az uniós forrásokhoz való hozzáférést eszközként felhasználva fokozatosan építette ki a politikai és ideológiai nyomásgyakorlás mechanizmusait. Ezek fő célpontja Magyarország volt. A magyar kormány ezekben az eljárásokban mindvégig konstruktívan és a megállapodás valódi szándékával vett részt. Az igazságszolgáltatással kapcsolatos aggályok kezelését követően, amely mintegy 10,2 milliárd euró értékben tett hozzáférhetővé uniós kohéziós forrásokat, a kondicionalitási eljárás és a kapcsolódó RRP szuper-mérföldkövek még fennálló nyitott kérdéseit is sikerült a teljes körű politikai megállapodásra kész állapotig kitárgyalni. A politikai megállapodástól azonban a Bizottság az Európai Parlament nyomására elzárkózott. 2024-től kezdődően a Bizottság nem mutatott átfogó megállapodási szándékot, érdemi tárgyalások egyes részkérdésekben zajlottak, ahol a magyar kormány folyamatosan konstruktív javaslatokat tett.

A 2028-2034. közötti időszakra szóló költségvetési keretterv alapvetően meghatározza az Európai Unió működésének természetét, stratégiai irányát és ambíciószintjét. Magyarország célkitűzése a tárgyalások során az volt, hogy a tagállamok megőrizzék költségvetési tervezési és ellenőrzési jogosítványaikat, a szerződéses jogalapon nyugvó uniós politikák önállósága és jelentősége megmaradjon, ne lehessen többé fékek és ellensúlyok nélkül politikai és ideológiai nyomásgyakorlásra felhasználni az uniós forrásokhoz való hozzáférést, illetve az Európai Unió ne alakuljon át adósságközösséggé. Támogattuk, hogy az EU költségvetése álljon az európai versenyképesség szolgálatába, ennek leghatékonyabb eszköze azonban a tagállamok versenyképességének erősítése. Az Unió nem lesz versenyképes akkor, ha szisztematikusan blokkolja az egyes tagállamok versenyképességi stratégiáit.

Döntéseimet a Magyarország és Európa jövőjéért viselt felelősség határozta meg. Ez a felelősség irányadó számomra az Országgyűlés ellenzéki padsoraiban is.