Minél inkább változik, annál inkább ugyanaz?

Informális csúcstalálkozót tartottak az EU vezetői április 23-24-én Cipruson. Döntéseket nem terveztek a találkozóra, és döntések nem is születtek. Az ínyencek kedvéért: a 90 milliárd eurós ukrán hitelkeretről a döntést nem az Európai Tanács, hanem a miniszteri szintű Tanács hozta meg – még mielőtt az Európai Tanács összeült volna; az „Egy Európa – egy piac” útitervet pedig az EP, a Bizottság, illetve a Tanács nevében a soros elnökséget betöltő Ciprus írta alá, tehát ez sem az Európai Tanács által elfogadott dokumentum.

A napirend azonban így is nagyon terhelt volt: Ukrajna támogatása és európai integrációja, a közel-keleti konfliktus, a begyűrűző energiaválság, Európa versenyképességi hanyatlása, az eddig felvett uniós hitelek visszafizetése és a következő hétéves költségvetés – benne a mezőgazdasági politikával és a kohéziós pénzekkel.

Ezekről természetesen nagyon keveset lehetett hallani, mert az uralta a közbeszédet, hogy a magyar kormány távozásával milyen jó lett a hangulat a tanácskozáson, és a magyar obstrukció leverésével végre új fejezet nyílhat az EU történetében. Aztán az a fránya új fejezet sehogy sem akart megnyílni…

A helyzet az, hogy a magyar választások eredményétől függetlenül az EU pontosan ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal néz szembe, és pontosan ugyanazokat az elégtelen válaszokat adja, mint az elmúlt 10 évben mindig.

Nem a magyar kormány és az európai patrióták azok, akik megakadályozták és megakadályozzák, hogy új fejezet nyíljon az EU történetében. Pontosan az ellenkezője igaz: egyedül az európai patrióták azok, akik új fejezetet akarnak és tudnak nyitni az európai együttműködés történetében.

A jelenlegi uniós intézményi többségnek záros határidőn belül új bűnbakot kell majd keresnie, mert azzal természetesen nem állhatnak ki a nyilvánosság elé, hogy ők maguk a probléma. De ez legyen az ő gondjuk, fognak találni, ebben az egyben eddig is nagyon jók voltak.

Ami engem jobban foglalkoztat:
- lesz-e valódi szándék exit stratégia keresésére az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban?
- lesz-e valódi szándék a tagságot el nem érő hosszú távú stratégiai partnerség kialakítására Ukrajnával?
- lesz-e valódi szándék a nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas energia árakhoz hozzájáruló uniós politikák érdemi átalakítására?
- lesz-e valódi szándék tényleges versenyképességi fordulatra, ami bizonyos területeken nem több, hanem kevesebb uniós szintű szabályozást jelent?
- lesz-e valódi szándék a belső piac mélyítés melletti egyensúlyának fenntartására, ami a kohéziós politika párhuzamos megerősítését és nem leépítését indokolná?

És ami a legfontosabb: lesz-e valódi szándék érdemi viták lefolytatására Európa jövőjével kapcsolatban?