Az Európai Unió csak akkor lehet versenyképes, ha tagállamai versenyképesek. Az európai versenyképességet pedig nem lehet a tagállami versenyképességgel szemben megvalósítani.

A visegrádi országok saját gazdasági és társadalmi modelljükkel gazdagítják Európát. Nem attól vagyunk európaiak, hogy egy központilag meghatározott modellhez igazodunk. Mi saját identitásunkkal gazdagítjuk Európát. Ha azt várják tőlünk, hogy ezt máshogyan tegyük, azt nem integrációnak, hanem birodalomépítésnek hívják.

Európa versenyképessége hanyatlik. 2013 és 2023 között a világgazdaság 31 százalékkal bővült, miközben az EU gazdasága csak 18 százalékkal nőtt. Az ipari termelés több ágazatban visszaesett, a termelékenységi olló az Egyesült Államokhoz képest egyre jobban nyílik, és a mesterséges intelligencia okozta új ipari forradalomban is csak az Egyesült Államok és Kína versenyez egymással. A 19. századi ipari forradalom óta először Európa nem formálója, hanem elszenvedője a globális gazdasági átalakulásoknak.

Ezt a kihívást felismerve a magyar uniós elnökség a versenyképességet állította a középpontba, és a 2024 novemberében elfogadott Budapesti Nyilatkozat konkrét ütemtervként rögzítette azokat az irányokat, amelyek mentén az EU egy új, erősödő pályára állhat.

A visegrádi országok az elmúlt két évtizedben az EU növekedési motorjai voltak, és továbbra is kiaknázatlan versenyképességi potenciál rejlik a régióban. A V4-ek gazdasági fundamentumai erősek. Mi versenyképesek vagyunk, és készek vagyunk hozzájárulni az EU egészének versenyképességéhez. A kérésünk egyszerű: ne akadályozzanak bennünket abban, hogy ezt megtegyük.

Többek között ezekről a kérdésekről beszéltem ma a visegrádi országok parlamenti elnökeinek találkozóján.