Magyarország kormánya megkezdte az Európai Unió hatásköreinek szisztematikus átvilágítását. Ez azért vált szükségessé, mert az EU részéről ma már általános gyakorlat hatásköreinek lopakodó kiterjesztése.

A hatáskör-átvilágítás célja, hogy feltárja a lopakodó hatáskörbővítés gyakorlatát a gazdaságpolitika, energiapolitika, a migráció, a jogállamiság, illetve az oktatás, kultúra és családpolitika területén. A vizsgálat kitér arra is, hogy ezeken a területeken általában véve is optimális-e a hatáskörök megosztása a tagállamok és az EU között. Arra is keressük a választ, hogy a gyakorlatban miért nem működnek a tagállami hatásköröket védő uniós eszközök, és hogyan lehetne olyan megoldásokat bevezetni, amelyek valóban megvédik a tagállami szuverenitást.

Ezek a kérdések különösen érzékenyen jelentkeznek az Európai Unió oktatás, kultúra és családpolitika területén gyakorolt hatásköreivel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert ezek a területek az identitás legbelső köreihez kapcsolódnak, nem véletlen, hogy az EU-ban az 1970-es évektől kezdődően az oktatásról és kultúráról folytatott beszélgetések valahogyan mindig az európai identitás megteremtése vagy megerősítése körül forogtak. Másrészt pedig azért, mert az EU fellépésének jogalapja ezeken a területeken, különösen az integráció első évtizedeiben, rendkívül ingatag lábakon állott, így gyakran kellett a jogalkotási javaslatokhoz belső piaci jogalapot felhívni.

A lopakodó hatáskörbővítés adminisztratív mechanizmusa rendkívül változatos eszközökkel operál – a jogalkotás vagy az Európai Unió Bírósága előtti pereskedés valójában csak a jéghegy csúcsa.

Az uniós jog folyamatos térnyerése, így az EU hatásköreinek folyamatos kiterjesztése zajlik az oktatás, kultúra és a családpolitika terén. Ezzel szemben az EU jelenlegi fékeit és ellensúlyait nem tudjuk hatékonyan alkalmazni. Új megoldásokra és eszközökre van szükség.

A Károli Gáspár Református Egyetem Európa-tanulmányok Műhelyének mai konferenciáján ezeknek a megoldásokat és eszközöket kerestük.