Eurológia haladóknak

Az egykor szebb napokat látott HVG/Eurológusnak számos értelmezési problémája akadt az Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottakkal kapcsolatban. Az EUrologus egykori színvonala iránti nosztalgiám miatt igyekszem a szerző segítségére sietni.

Az Eurológus szerint az orosz gázimport uniós tilalma azért kereskedelempolitikai intézkedés és nem szankció, mert „nem egyes személyeket vagy cégeket büntet rossz magatartásuk” miatt, hanem termékpiacot zár le. A helyzet az, hogy a hamarosan formálisan is elfogadásra kerülő intézkedések semmilyen termékpiacot nem zárnak le: az EU-ban továbbra is megengedett lesz akár vezetékes földgáz, akár LNG importja. Az import kizárólag Oroszországból – vagyis csak „egyes személyektől és cégektől” nem lehetséges. Az indok pedig nem kereskedelempolitikai jellegű (a Bizottság javaslata a szóvirágok mellett nem azonosít semmilyen konkrét tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot orosz részről), hanem kizárólag biztonságpolitikai: Oroszország „megbüntetése rossz magatartása miatt”. Azt hiszem, az Eurológus pontosan ezt a definíciót adta a szankciókra. Viszont, ha jól értem, az Eurológus nem vitatja, hogy a korlátozó intézkedések valóban sértik a tagállamok energiamix meghatározására vonatkozó szuverén jogát. Ebben legalább egyetértünk.

Az Eurológus a 23 ezer menekültkérelem elbírálását sem tudja értelmezni, és ehelyett a relokációs kvótákat elemzi – bár ez utóbbi esetén is lukra fut. A Migrációs és Menekültügyi Paktum részét képező, a menekültügyi eljárásról szóló rendelet egyik újdonsága a határon lefolytatott kötelező menekültügyi eljárás bevezetése valamennyi tagállamban. A megfelelő uniós szintű kapacitást a rendelet 47. cikke 30 000-ben határozta meg, a tagállami kapacitást pedig a Bizottság a rendelet 47. cikke alapján háromévente végrehajtási jogi aktus útján állapítja meg. A 2027. október 14-ig hatályos első szabályozás alapján Magyarországnak valamennyi tagállam közül a második legmagasabb kapacitást kellene biztosítani a határon folytatott eljárások céljára, és e kapacitásnak 2027. június 13-ra el kell érnie az évenkénti 23 148 kérelem elbírálását. Itt van tehát a 23 ezer kérelem elbírálása, kedves Eurológus – nem pedig a relokációs kvótáknál.

De ha már a relokációs kvóták szóba kerültek. Az Eurológus által említett évi 21 ezer fős relokációs célszám helyes, de abban nincs igaza, hogy „24, legrosszabb esetben 17 országnak kell osztoznia a 21 ezer személyen”. Ugyanis mindössze néhány tagállam van, amelyik valóban szolidaritásra kötelezett, mert nem áll migrációs nyomás vagy annak veszélye alatt és nem szembesül különleges migrációs helyzettel sem: Magyarország mellett Luxemburg, Portugália, Románia, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Vagyis a valóságban csak ezek az országok fognak menedékkérelmet átvenni vagy ehelyett fizetni. És ebben aztán a világon semmilyen önkéntesség nincsen: vagy befogadsz, vagy fizetsz. Ha pedig a Tanács minősített többséggel menekültügyi válsághelyzet fennállásáról dönt (márpedig a valóban szolidaritásra kötelezett tagállamoknak nincsen blokkoló kisebbsége), akkor már a befogadás sem lesz megváltható. Szép új világ. A Magyarországra eső részt pedig minden bizonnyal teljes mértékben érvényesíteni akarják majd velünk szemben – a valóban szolidaritásra kötelezett tagállamok alacsony száma és kvótája miatt.

Az Eurológus szerint Magyarországnak nem azért kell napi egymillió eurós büntetést fizetnie, mert nem engedi be az illegális bevándorlókat, hanem azért, mert nincs az uniós és nemzetközi szabályokkal összhangban lévő menekültügyi szabályozása. Ez is a szokásos ködösítés: az unió jelenlegi menekültügyi szabályozása az EU Bírósága jogértelmezésében éppen azt írja elő, hogy az illegális migránsokat is engedjük be, és a menekültügyi eljárást az ország területén folytassuk le. Ráadásul egy bizonyos idő (főszabály szerint 12 hét) elteltével az illegális migránst az ország területén található zárt határmenti létesítményből is automatikusan ki kell engedni – szintén az uniós jog és az EU Bíróságának jogértelmezése alapján. Az elutasított kérelmezők sikeres kitoloncolásának aránya az EU-ban bőven 20% alatt van. Vagyis 10 elutasított menedékkérőből 8 marad Európában. Nem mi döntjük tehát el, kivel élünk együtt. Ezt mi nem tartjuk elfogadhatónak – ezért vagyunk kénytelenek napi egymillió eurós bírságot fizetni.

A „tettre készek koalíciójáról” és az Egyesült Királyságról pedig annyit, hogy abban az Egyesült Királyság szuverén döntése alapján vesz részt. Mi pedig szuverén döntésünk alapján nem. És az Egyesült Királyság számára felfoghatatlan lenne, hogy egy ilyen koalícióban valaki ne szuverén döntése alapján vegyen részt, vagy bármilyen retorzió érje azért, mert abban nem akar részt venni. Márpedig – az Egyesült Királyság távozása után – ez a keserű valóság az EU-ban.