Nemzeti érdek és európai együttműködés – A Bajnai Gordonnal készített HVG-interjú margójára

A nemzeti és szuverén Európa-politika abból indul ki, hogy az európai együttműködés a szuverén tagállamok által meghatározott nemzeti célkitűzések megvalósításának eszköze. Nem a célokat igazítja az együttműködéshez, hanem az együttműködést a célokhoz.

Ha például önmagában az „euró bevezetését” tekintjük célkitűzésnek, feje tetejére állítjuk a helyes nézőpontot. A valódi kérdés az, mennyiben szolgálják ezek az eszközök a nemzeti célkitűzések megvalósítását, illetve hogyan állíthatók ezek az eszközök a nemzeti célkitűzések szolgálatába. Ha nem ezt az utat követjük, akkor valójában lemondunk a nemzeti célkitűzések meghatározásának jogáról. A szuverenitásunkról – ha úgy tetszik.

A nemzeti és szuverén Európa-politika szempontjából hasonlóan feje tetejére állított gondolkodás az egyhangú döntéshozatal kapcsán (és itt szándékosan nem „vétóról” beszélek) az „árulásról” értekezni. Ez ugyanis azt sugallja, hogy létezik a tagállami érdekektől és álláspontoktól független európai érdek. Ha a magyar nemzeti érdek képviselete az európai érdek vagy álláspont „elárulása”, akkor valójában az európai döntéshozatali rendszerrel van valami alapvető probléma. Konkrétabban fogalmazva: a magyar nemzeti érdek az, hogy az EU képes legyen pragmatikus kapcsolatok fenntartására a világ valamennyi nagyhatalmával – és szerintünk ez az EU alapvető érdeke is. Az az álláspont, ami nem tükrözi megfelelően a magyar szempontokat, nem valódi európai álláspont. Ennek a helyzetnek a megoldása pedig nem a nemzeti álláspontok kívülről történő megváltoztatása, mert a nemzeti álláspont kialakítása a nemzeti politikai intézményrendszer feladata. És ezzel ismét a nemzeti célkitűzésekhez és a szuverenitáshoz jutunk el…

A nemzeti és szuverén Európa-politika legnagyobb aktuális dilemmája, hogy lehetséges-e autonóm és cselekvőképes Európai Uniót létrehozni a tagállami szuverenitás sérelme nélkül. Jelenleg a szuverenitás elleni támadás számos hatását tapasztaljuk a teljes tagállami hatásköri spektrumban anélkül, hogy látnánk egy globálisan autonóm és cselekvőképes EU életjeleit. És a két jelenség szerintem egymással összefügg: egy autonóm és cselekvőképes EU nem a valódi politikai konszenzus megkerülésével vagy kizsarolásával, hanem annak megteremtésével hozható létre. Az EU-n belüli folyamatok most éppen az ellenkező irányba haladnak – és szerintünk ennek ellentartani nemcsak magyar nemzeti érdek, hanem az EU alapvető érdeke is.

Az Európai Unióban változásra van szükség. A változás katalizátora ma szerte Európában a nemzeti és szuverén Európa-politika, amelynek képviselői számos tagállamban már megkerülhetetlen tényezők. A valóban autonóm és cselekvőképes Európa a patrióták összefogásából fog megszületni.