Kudarcos tárgyalások, rémült hangulat és stratégiai bénultság.

A héten Európai Tanács ülésre került sor Brüsszelben. Kívülről egy gyors, eseménytelen csúcsnak tűnhetett — belülről azonban az Európai Unió történetének egyik legkudarcosabb találkozója volt.

A tárgyalások két alapvető stratégiai kérdés köré összpontosultak:

1️⃣Fenntartható-e még az EU Ukrajnával kapcsolatos politikája, miközben az Egyesült Államok fokozatosan kivonult az ukrán oldal finanszírozásából?
2️⃣Képes-e az EU megőrizni versenyképességét és stratégiai cselekvőképességét, miközben háború zajlik a határainál?

A tagállamok nem tudtak politikai megállapodásra jutni az orosz jegybanki vagyon ukrán finanszírozásra való felhasználásáról. A döntést decemberre halasztották.

A zárt ajtók mögött rémült hangulat uralkodott. Egyre több tagállam vezetője látja, hogy az elhibázott brüsszeli döntések politikai árát nekik kell megfizetni otthon. A növekvő energiaköltségek, a gazdasági visszaesés és a versenyképességi problémák már közvetlenül veszélyeztetik a nemzeti kormányokat.

Brüsszelben eközben egy újabb stratégiai irányváltás körvonalazódik: a Bizottság a versenyképességi fordulat helyett a védelmi felkészülésre akarja építeni a következő éveket. A cél, hogy 2030-ra „védelmi készenlétbe” helyezzék az Uniót. A tagállamok ugyanakkor határozottan ellenzik, hogy Brüsszel ezen a területen is újabb hatásköröket vonjon el.

Miközben az Unió háborús retorikát erősít, egy budapesti békecsúcs lehetősége pánikot váltott ki Brüsszelben. Az EU-nak már régen önálló politikai szereplőként kellett volna fellépnie a konfliktus rendezésében. Magyarország viszont készen áll arra, hogy közvetítőként és kezdeményezőként aktív szerepet vállaljon a béke előmozdításában. A kérdés az, hogy Európa képes-e leszámolni saját bénultságával.