️ „Mert kell és muszáj élni” – Két vers Kárpátaljáról június 4-én

Marcsák Gergely: Víztükör

Uram, nem látta Magyarországot?

Az az ország innen elszivárgott
de ne búsulj a közelben van mégis
csupán összehúzódtak körvonalai
mint nadrágszíj a hazavánszorgó
éhező emberek derekán

a következő kietlen falu után
bizonyosan megtalálod
határát most lebegő vízihullák
sápadt füzére jelzi
és néhány ideát hagyott lélek

mert ez az oldal afféle túlvilági táj
az élet torzult tükörképe
ebből kilépni nem lehet
de ha szemben önmagadra ismersz
tested akkor a folyóra bízhatod

az a másik pedig hátat fordít
tűnődve még vissza-visszanéz
s mint egy fogságban nevelt vadállat
eltűnik a lombok között
Magyarországot keresve tovább


Sz. Kárpáthy Kata: A laktanya tetejéről

Azt mondják, ketten akartak ugrani
a régi katonai laktanya tetejéről,
de egyikük az utolsó pillanatban
meggondolta magát.

Azt mondják, a szőke lány haját
vörösre színezte a vére és az agyveleje,
a tulajdon anyja se ismert rá.

Azt mondják, az elmúlás csendes,
nekem nem tűnik annak,
képzeletben ott állok a lány mellett
a laktanya tetején,
talán elrántom onnan,
de az is lehet,
hogy hátralépek én is,
mint a másik lány, mert
kell és muszáj élni,
pedig nehéz és hálátlan feladat.

Azóta őr van a régi laktanyánál,
nem lehet felmenni,
nem, nem ugranék,
már csak azért sem,
mert szemben a gyár,
és ott dolgozik anyám.

Jánának hívták azt a lányt,
velem egyidős volt,
és ápolónőnek tanult,
az instája szerint
elég szomorú volt.

: Nemes János - MTVA fotóriporter