Az EU nem egy háborús projekt

Mujtaba Rahman szerint, – akinek a Financial Timesban jelent meg pár napja véleménycikke – az EU-nak szembe kell szállnia Orbán Viktorral, hogy megvédje Ukrajnát. Azt javasolja, hogy ezt pénzügyi zsarolással tegyék, vagy ha ez a megközelítés kudarcot vall, akkor Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével az EU-ban.

Alapvetően nem értek egyet a szerző következtetéseivel és az EU-ról alkotott felfogásával, amelyre ezeket a következtetéseit alapozza. Kétségtelen, hogy az EU megosztott az ukrajnai háborúval kapcsolatban megvalósítható stratégiát illetően. Jelenleg nincs is ilyen stratégiája, mert Ukrajna támogatása és felfegyverzése, ameddig csak kell, nem stratégia, hanem egy szöveg, amivel a stratégia hiányát leplezik.

A Trump-adminisztráció kísérletei a katonai konfliktus befejezésére és e folyamat beillesztésére az orosz kapcsolatok normalizálási folyamatába, teljesen új politikai kontextust jelentenek az EU számára. Természetes, hogy politikai vita folyik arról, hogyan határozzuk meg újra érdekeinket és céljainkat. A magyar álláspont egyértelmű: a katonai konfliktust lokalizálni kell, deeszkalálni és lezárni; új európai biztonsági architektúráról szóló vita kell az összes globális szereplővel; az EU-tagállamok egyéni és kollektív képességeinek fejlesztése indokolt, hogy képesek legyenek megvédeni magukat; és a szükséges gazdasági háttér megteremtése az EU versenyképességének növelésével.

Ez egy legitim és észszerű opció. Lehetőséget kínál arra, hogy az EU kimaradjon a háborúból, és esélyt ad arra, hogy békét teremtsen ott, ahol háború van. Helyreállíthatja versenyképességünket bizonyos területeken, és megerősíti az Ukrajnában elégetett védelmi kapacitásainkat. Menekülési stratégiát kínál az EU növekvő globális elszigeteltségéből.

A szerző nemcsak elutasítja a mi megközelítésünket, de meg is kérdőjelezi Magyarország jogát arra, hogy megvédje azt. Azt javasolja, hogy az EU alapvető értékeinek és pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló eszközöket használjuk fel egy ettől eltérő célra: az EU-n belüli nézeteltérések elfojtására. Ez hatalommal való visszaélés lenne. De ami ennél is fontosabb, a mögötte álló megfontolások nyugtalanító képet festenek az EU jövőjéről.

Ha valaki úgy gondolja, hogy az EU háborúban áll, akkor minden eltérő vélemény egzisztenciális fenyegetéssé válik. Ha azt hisszük, hogy külső ellenséggel harcolunk, akkor végül belső ellenségeket is találunk, akiket ugyanúgy el kell intézni. Most Magyarország az, de lesz még bőven más célpont. Az EU nem külső vagy belső háborús projekt. Ne hagyjuk, hogy azzá váljon.

_____________________________

Levelem a Financial Times mai számában olvasható.