A Budapest Nyilatkozat kimondja, hogy nagy baj van az európai versenyképesség valamennyi területén: az Európai Unióban versenyképességi fordulatra van szükség.

Az Európai Unió versenyképességi problémája a tagállamok és az uniós intézmények közös problémája. A jelenleg fennálló gazdasági és szabályozási környezetben számos európai uniós determináció van, a sikeres tagállami gazdaságpolitikához tehát sikeres európai gazdaságpolitikára is szükség van.

A versenyképességet az európai intézmények működésének fókuszába kell állítani: az európai versenyképességhez a tagállami gazdaságpolitikai intézkedéseken túlmenően európai szintű fellépésre is szükség van, és ebben az európai intézményeknek is feladata és felelőssége van.

A Budapesti Nyilatkozat azt is kimondja, hogy a versenyképesség az nem csak és nem kizárólag gazdaságpolitikai kérdés. Minden szakpolitikának vannak olyan dimenziói, amelyeknek versenyképességi relevanciája van, és az uniós intézménynek minden szakpolitikát versenyképességi perspektívából is értékelnie kell.

Ennek az elkövetkező intézményi ciklusban kézzel fogható, praktikus következményei lesznek: az Európai Tanács azt az elvárást fogalmazta meg a Bizottsággal szemben, hogy a következő intézményi ciklusban minden jogalkotási javaslathoz versenyképességi tesztet és hatástanulmányt kell készíteni.

Az Európai Tanács rendszeresen vissza fog térni a versenyképességi kérdésekre, és rendszeresen politikai iránymutatást ad az európai intézményeknek, milyen stratégiát és milyen prioritásokat kell követni a versenyképesség megerősítése érdekében.

Az európai versenyképesség hanyatlásának következményeit a tagállami kormányok viselik, természetes tehát, hogy az állam- és kormányfők saját kezükbe szeretnék venni az Európai Unió versenyképességi stratégiájának meghatározását.

Az Európa-Tanulmányok Hálózat első, szegedi konferenciáján erről beszéltem.