Egy európai oligarchia együttműködése fogja meghatározni az Európai Unió politikai irányvonalát a jövőben.

Von der Leyen az európai parlamenti választásokon legnagyobb veszteséget szenvedett liberálisok és zöldek szavazataival lett bizottsági elnök, és kategorikusan elutasította a politikai együttműködést az európai parlamenti választásokon megerősödött jobboldali frakciókkal, az ECR-ral és a Patriótákkal. Ez azt mutatja, hogy a Bizottságnak a politikai platformja rendkívül sérülékeny lesz az elkövetkező öt évben.

Von der Leyennek a programjában számos elem van a versenyképességtől, a védelmi politika megerősítésén keresztül a mezőgazdasági politika átgondolásán, amelyek tartalmilag a Néppárt és a tőle jobbra álló csoportok politikáját visszhangozza. Eközben az ő politikai támogatói valójában a Néppárttól balra található frakcióban vannak.

A Juncker-bizottság idején elkezdődött folyamat, ami a Bizottságot politikai bizottsággá tette, az az első Von der Leyen-bizottságban geopolitikai Bizottsággá alakult át, és a mostani, a második Von der Leyen-bizottságról már most ki lehet mondani, hogy ez pártpolitikai Bizottsággá alakult át. Von der Leyen a beszédében jól meghatározhatóan megjelölt bizonyos politikai erőket, akikkel nem kíván együttműködni, sőt, akikkel szemben kíván politizálni az elkövetkező öt évben.

A bizottsági elnök programja, és így az Európai Unió politikája a belpolitikai színezetűvé válás és a föderalizmus irányába mutat: az Europolból, az európai rendőri együttműködési szervből egy valódi európai nyomozóhatóságot akar létrehozni, a Frontexből egy valódi európai határőrséget akar létrehozni, létre akar hozni egy európai demokrácia pajzsot, ami gyakorlatilag egy európai titkosszolgálat információs műveleteket végző titkosszolgálatnak az alapjait fekteti le. Ezek mind olyan elemek, amik egy rendkívül erős föderalista törekvésnek tekinthetők, amelyek nem feltétlenül élvezik a tagállamok támogatását.

Von der Leyen uniós forrásokkal kapcsolatos elképzelései teljhatalmat biztosítana a Bizottságnak az uniós források kezelése fölött: fölszámolná azt a rendszert, hogy az uniós költségvetés, az program és projekt alapú. Helyette politika alapú költségvetést akar, és nagyon komoly reformprogramokhoz és politikai előfeltételekhez kötne minden uniós forráshoz való hozzáférést. Ez a költségvetés jelenlegi struktúrájának a teljes átalakítását célozza, és külső szemlélő számára áttekinthetetlenné fogja tenni azt, hogy a Bizottság mikor, mit és mire költ.

Van tehát egy európai oligarchia, aminek az együttműködése meg fogja határozni az Európai Unió politikai irányvonalát a jövőben. Mindazok, akik ezen az európai oligarchián kívül vannak, azokat igyekeznek kiszorítani, azoknak igyekeznek az európaiságát megkérdőjelezni, mert csak így lehet őket az európai párbeszédből kiszorítani, igyekeznek a valódi képviseleti jellegét aláásni, delegitimálni, és innentől kezdve őket az európai politikai diskurzusból kiszorítani.