Ma az Európai Unió versenyképességi lemaradásban van más globális szereplőkhöz képest. Ennek három oka van:

1️⃣. strukturális probléma: korábban biztosítva voltak az olcsó energiahordozók és nyersanyagok, a globális piac – tehát az európai termékek elhelyezése –, valamint a nyugati és keleti technológiák összekapcsolódása, ezek a tényezők ma már veszélyben vannak;
2️⃣. az európai intézményeknek, különösen a Bizottságnak a túlszabályozási ösztöne ahhoz vezet, hogy az európai iparpolitika valójában egy nagy európai tervgazdálkodásban ölt testet;
3️⃣. a kelet-közép-európai régiót, ami az utóbbi évtizedben a legmagasabb gazdasági növekedést produkálta, nem Európa növekedési motorjaként használják, hanem szisztematikusan igyekeznek visszafogni.

A hagyományos globalizációs elképzeléseknek az volt az egyik mozgatórugója, ha a gazdasági szereplők között kölcsönös függőség alakul ki, akkor ez ki fogja zárni, hogy köztük valódi, éles konfliktus alakuljon ki. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben azt látjuk, hogy az interdependencia konfliktusforrás is lehet, ezért megfontolandó lehet a függőséget bizonyos területeken felszámolni, vagy ésszerű szintre csökkenteni.

️Mi abból indulunk ki, hogy a meghatározó gazdasági szereplők közötti közvetlen, forró konfliktus elkerülhető és ez elemi érdekünk is. Ennek megfelelően a kockázatmentesítést is ésszerű szintre kell szorítani.

Olyan kereskedelempolitika kialakításában vagyunk érdekeltek, amely egyrészt nem valamelyik gazdasági szereplő ellen irányul, hanem az európai gazdasági érdekek, a stratégiai autonómia szélesítését szolgálja, másrészt pedig részletes és objektív hatásvizsgálatokra alapul, feltérképezve annak hatásait az európai gazdaságra és az ellátási láncokra.

A Stratégiai Iránytű szerint Kína az Európai Unió számára egyrészt globális partner, másrészt gazdasági versenytárs, harmadrészt pedig rendszerszintű rivális. Magyarország az együttműködési területekre helyezi a hangsúlyt. Vannak olyan kihívások, amelyeket az Európai Unió a Kínával fenntartott partnerség nélkül egész egyszerűen nem tud kezelni, ilyen a klímaváltozás, de például a terrorizmus elleni küzdelem is. A komplex ellátási láncokban pedig, különösen a legmodernebb technológiákban, a kínai és az európai gazdasági szereplők együttműködnek, egymásra vannak utalva.

Az Európai Unió egy többpólusú világrendben önálló stratégiai pólust tud képezni, lehet autonóm pozíciója. Ennek a meghatározásakor valamennyi globális szereplő szempontjaira figyelemmel kell lenni, de azt saját érdekeink alapján kell kialakítani.

A magyar elnökség alatt reményeink szerint folytatódnak majd a Thaifölddel megkezdett szabadkereskedelmi tárgyalások, sor kerülhet az első tárgyalási fordulóra a Fülöp-szigetekkel, és abban bízunk, hogy akár lezárásig lehet vinni az Indonéziával folytatott tárgyalásokat is.

️Ezekről nyilatkoztam az Eurázsia Magazin most megjelent számában.