Álomtól a valóságig
Számvetés európai uniós tagságunk huszadik évfordulóján


Hazánk húsz évvel ezelőtt, 2004. május 1-jén, kilenc másik európai országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Európai uniós tagságunkat nemzeti konszenzuson alapuló történelmi sikerként éltük meg akkor. Olyan döntésnek, amelynek nem volt és ma sincsen alternatívája.

Európaiságunk mára magyar identitásunk szerves és elválaszthatatlan része: csak magyarként lehetünk európaiak, és magyarként csak az európai nemzetek közösségében találhatunk otthonra. Mi, magyarok, ezer éve Európához tartozunk.
Uniós tagságunkkal nem a frissen kivívott nemzeti önrendelkezésünket és függetlenségünket kívántuk feladni. Nem a nemzetállamok meghaladása, hanem azok megerősítése volt a célkitűzésünk: erős és szuverén nemzetállamok erős Európája.

Magyarország a világ egyik legnagyobb egységes piacának részévé vált. Ez hozzásegített bennünket ahhoz, hogy hazánk - a gazdasági növekedést tekintve - az Európai Unió egyik éllovasává váljon. Ma már a magyar polgárok szabadon utazhatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak bármelyik uniós tagállamban. A határok átjárhatósága a kárpát-medencei magyarság kapcsolattartását is megkönnyítette.

Azonban a jeles évforduló dacára ünnepi közhelyek helyett őszinte számvetést kell végeznünk. Az Európai Unió ma kihívások és válságok sorával küzd, és ezekre a mögöttünk álló öt éves intézményi ciklusban sorra elhibázott válaszokat adott.

Az Európai Uniónak mindenek előtt Európa békéjét és biztonságát kell szavatolnia. Ez volt az alapító atyák eredeti szándéka, és ezt várják ma is az európaiak. Meg kell erősítenünk az európai biztonság- és védelempolitikát, de mindenképpen el kell kerülnünk, hogy Európa belesodródjon egy háborúba.

Az EU folyamatosan veszít gazdasági versenyképességéből. Ezt a folyamatot vissza kell fordítanunk: az EU-nak új versenyképességi paktumot kell kötnie az európai polgárokkal és gazdasági szereplőkkel.

Európa 2015 óta folyamatos migrációs válságban van, és nem tudja, vagy nem akarja megvédeni külső határait. Új megközelítésre van szükség: nekünk kell eldöntenünk, kikkel akarunk együtt élni és ki léphet be az Európai Unióba.

Az európai mezőgazdaság az elhibázott zöld átmenet és ukrán piacnyitás miatt válságban van. Ezen a területen azonnali intézkedésre van szükség. Az európai mezőgazdaságnak biztosítania kell Európa élelmiszer-ellátását, az európai gazdák tisztességes megélhetését és a vidék megtartó erejét.

Európa csak a sokféleségben egyesülhet. Európai uniós tagságunk nem egyformaságra, hanem együttműködésre kötelez bennünket. Az EU-ban ma tapasztalható véleményhegemónia is válságjelenség.

Az Európai Unió ígérete továbbra is lehetőség: lehetséges, hogy együtt erősebbek legyünk, mint külön-külön, és együtt is megmaradhassunk annak, akik vagyunk. Húsz évvel a csatlakozásunk után a kérdés nem az, hogy Európát választjuk-e. A kérdés az, milyen Európát akarunk.

Európában változásra van szükség, de ez a változás nem fog magától bekövetkezni. Ezt a változást nekünk kell elhozni. A magyar és az európai választóknak hallatniuk kell a hangjukat.

Hazánkra az európai parlamenti választásokat követően fontos szerep hárul. Magyarország az EU Tanácsának soros elnökeként, 2024. július 1-je és december 31-e között, közös válaszokat keres majd az EU előtt álló történelmi kihívásokra. Magyarország elnökségének sikere egész Európa sikere lesz.

Az írásom teljes terjedelmében a mai Magyar Nemzetben olvasható, vagy az első kommentben elérhető linken.