Az értelmiségiek elemzik a nemzetközi rendszer működését, de az államférfiak teremtik meg azokat. Óriási a különbség egy elemző és egy államférfi nézőpontja között. Egy elemző maga választja ki, hogy mely problémát kívánja vizsgálni, míg az államférfi a ténylegesen felmerülő problémákkal kénytelen foglalkozni. Az elemző annyi időt szánhat munkájára, amennyi csak kell, hogy végkövetkeztetésre jusson.

Az államférfi számára a legnagyobb kihívást a sürgető idő jelenti. Az elemzőnek nincs kockázata. Ha következtetései helytelennek bizonyulnak, újabb tanulmányt ír. Az államférfi csak egyszer dönthet. Tévedései jóvátehetetlenek. Az elemzőnek minden tényadat a rendelkezésére áll, és csak szellemi teljesítményét ítélik meg. Az államférfinak olyan szempontok alapján kell cselekednie, amelyek helyessége a döntés pillanatában nem bizonyítható.

A történelem mond majd ítéletet fölötte annak alapján, hogy mennyi bölcsességgel irányította az elkerülhetetlen változásokat, és legfőképpen, hogy milyen sikerrel őrizte meg a békét.