Sokan — köztük én is — nevetnek ezeken a fotókon, amelyeken Magyar Péter miniszterelnökként a paksi látogatásán látványosan pózol a kamerának.
Már a vízen járást is gyakorolja.
Ezt nevezik influenszerpolitizálásnak: személyes, könnyen fogyasztható, szórakoztató és mindenekelőtt megosztható tartalmak készítésének.
Így olyan emberekhez is eljuthat, akik egy hagyományos politikai interjút soha nem néznének végig, különösen a fiatalabb és a politikát kevésbé követő választókhoz.
A politikus távolságtartó állami vezető helyett közvetlen, hétköznapi szereplőként jelenik meg.
Csakhogy ennek a stratégiának van egy komoly kockázata is.
Az influenszerpolitizálás addig működik jól, amíg a politikus népszerű, és a választók jelentős része sikeresnek látja. Ha azonban romlik a gazdasági helyzet, gyűlnek a be nem váltott ígéretek, vagy csökken a támogatottság, ugyanazok a jelenetek egészen más jelentést kaphatnak.
Ami sikeres politikusnál közvetlenség és lazaság, az egy elégedetlenebb társadalmi környezetben könnyen válhat komolytalansággá.
A „közülünk való” politikusból pedig nagyon gyorsan „ripacs” lehet.
Magyar Péter a vízen járás helyett most kezd erre az útra lépni.