Ez a kemény! Amit ebben a levélben leírtak.
Ez lesz a jövő. Csak gondoltam szólok.

“Kedves Dani!

Sok sok éve emberekkel, ingatlan tulajdonosokkal foglalkozom munkám szerint, társasházakban. Mindig voltak magukat főnökömnek képzelő lakók, de az utóbbi 5 munkanapban félelmetesen megváltozott, és nem előnyére a hangnem. Mind írásban, szóban meg főleg. Kioktató, fölényeskedő, fenyegető, fel-és bejelentéssel riogató. És tudom, hogy meg is fogják tenni. Csak nézünk a kollégákkal, hogy mi ez?
Már lehet, legitim lett a stílus…
Tegnapi hab a tortán: buszon utazva vettem fel egy tulajdonos telefonját. Tudom, hogy eleve kellemetlenkedő hölgy, nem adhatom meg neki azt a támadási felületet, hogy nem veszem fel a telefont. Minősíthetetlen hangnemben figyelmeztetett egy elfelejtett munka el nem végzésére. Beismertem, elfelejtettem, elnézést kértem és megköszöntem, hogy szólt.
A következő mondat hangzott el tőle: “én mindenesetre felvettem a beszélgetést, hogy igazolni tudjam, szóltam!” Visszakérdeztem: elnézést, buszon vagyok, nem értettem az utolsó mondatot tisztán! Megismételte: felvette a beszélgetést, csak annyit tudtam rettentő mérgemben rávágni: milyen nagy szokás lett ez az utóbbi időben, bár a törvény szerint ezt ön nem tehette volna meg! Rátettem a telefont, de azóta is forrok!
Kiszabadult ez a borzalmas hangnem, egyre jobban veszik fel az emberek, hiszen már szabad.
Kérlek, ne hagyjátok abba, tartsátok a hitet bennünk!”

Ha nektek is van történetetek akkor írjátok meg: [email protected]