Ilyen fiataljaink is vannak!
Egy jobboldali, lokálpatrióta, hazáját mindennél jobban szerető 25 éves lány gondolatai:

“Kedves Patrióta közösség!

Nem tudom, hogy olvasni fogjátok-e ezt az üzenetet, ha igen, csak annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon köszönöm a kitartó munkátokat és az őszinte írásaitokat egytől egyig mindenkinek, az összes munkatársnak!

25 éves leszek, 18 éves koromig nem nagyon érdekelt a politika. Gondoltam az a nagyok dolga, teljesen más világ, mit értenék én hozzá. Viszont mikor már szavazati joggal rendelkeztem, mint minden gyerek ment a szüleihez és kérdezte, hogy “oké, hogy szavazhatok, de ez hogyan működik, mi értelme van és KIRE KELL SZAVAZNI?”.

Ez annál sokkal többről szól:

Azt tudni kell, hogy engem a szüleim 3 értékrend szerint neveltek a kezdetektől fogva: Isten, Haza, Család. Nagyon fontos, hogy semmit nem erőltettek ránk (van egy kis öcsém is). Megtapasztaltam, hogy a Jóisten nélkül lehet, de nem érdemes élni. Míg anno csak azért imádkoztam, mert tudtam, hogy jó, most már azért imádkozom, mert napról napra tapasztalok egy leírhatatlan és megmagyarázhatatlan erőt és energiát a lelkemben.

Hálás vagyok, hogy szuper történelem tanáraim voltak az iskolában, akik mind a magyar és mind a világtörténelmet az őskortól a napjainkig megtanították számomra, és még hálásabb vagyok magamnak azért, hogy én ezekre mind nyitott voltam, megtanultam, befogadtam és most kezdem el igazán megérteni. És e folyamat eredménye, hogy rájöttem mit jelent magyarnak lenni, mi mindent köszönhetünk az elődjeinknek. Fontossá vált a hazám és most már különlegesnek érzem magam, hogy magyarnak születtem. 18 évig élsportoltam és akárhányszor lejátsszák a himnuszt vagy szól a Nélküled dal, vagy bármilyen hazá-val kapcsolatos ének, bárhol legyek, ráz a hideg. Ez az az érzés, amit nem lehet megjátszani vagy erőltetni, ez jön vagy sem.

Oroszlán a horoszkópom, fiatalként (tudom, most is az vagyok), nagyon sokat lázadtam, nagyon akaratos és flegma voltam, főleg a szüleimmel szemben, mint mindenki. Határokat feszegettem, mint egy igazi tinédzser. DE, amire neveltek az mindig ott motoszkált a fejemben: “Bármit megtehetsz, tiéd a világ, de mindig használd a józan paraszti eszedet és soha ne menjél mások vagy a többség után, csak azért mert akkor épp az a menő. Legyen saját stílusod, légy egyedi, legyen saját értékrended, saját véleményed, gondolatod és a legfontosabb, legyen célod, bárhol az életben. És minden tettedért vállalj felelőséget, ha jó ha rossz.”

25 évesen elmondhatom, hogy így élek. Legfőbb célom, hogy majd egy olyan családom legyen, mint amilyen nekem van és úgy nevelhessem a gyerekeimet, ahogy engem neveltek. Szabadon, de a józan paraszti ész korlátai között.

Hogy miért is írom ezt le nektek?

Mert szeretném megmutatni, hogy család, történelmi tudás, hagyományok, kultúra, keresztény gyökerek és értékek nélkül a társadalom elveszik. És mivel az én generációm már a közösségi média neveltje, a társadalom a totális széteséshez közelít. Ugyanis ezek az értékek kezdenek megszűnni. Már nem harcolunk úgy értük, már nem jelentenek annyit nekünk ezek a szavak, mint anno az őseinknek. Mindenkinek elhiszünk mindent, mindenki utánoz valakit, megyünk a tömeg után, beszélünk bele a levegőbe értelmetlen és összefüggéstelen dolgokat következmények nélkül. Egy masszává válunk.

Sajnálom, hogy a mai generációnak az jelent értéket, attól érzik magukat jól a bőrükben, hogy megvan-e a legújabb telefonjuk, a minél márkásabb ruházatuk, az évi több külföldi utazásuk, a minél menőbb social média posztjuk, minél több követő számuk. Az életüket a közösségi médián élik, mindenről posztolnak, nyugtatva magukat, hogy majd így látják milyen értékesek és majd így felnéznek rájuk.

Most már ennek a generációnak nem a szülők, nagyszülők, sportolók, vagy tanult, nagy eredményeket elért kutatók, szakemberek a példaképek, hanem olyan influenszerek, akik “öltözzünk fel együtt meg bontsuk ki együtt milyen csomagot rendeltem” videókat gyártanak.
Miért?
Mert manapság menőbb és sokkal könnyebb olyan emberrel azonosulni, aki elmeséli egy, a társadalom fejlődéséhez jelentéktelen napját, mint kemény munka árán a társadalmat a saját gondolataival, meglátásaival előrébb viszi.
Mert amit az influenszerek képviselnek az a pompa, a gazdagság, a csili-vili, amire minden fiatal vágyik. És hogy miért ez teszi ki a napjaik legnagyobb részét?
Mert olyan időszakban nőttek fel, ahol minden a seggük alá lett rakva, ahol a szüleiktől mindent megkaptak, a szülők meg mindent meg tudtak nekik adni. Nem kellett semmiért sem megharcolniuk, mert tudták/tudják, hogy úgyis megkapják. És még ezek mellett van pofájuk azt mondani, hogy nekik brutálisan rossz életük van.
Látszik…

Miért van, hogy a legtöbb fiatal, ahelyett hogy örülne, hogy el tud helyezkedni kezdőként a munkaerő piacon már elégedetlen, hogy mennyi a fizetése, és továbbáll, vagy hogy vannak szabályok amelyeket be kell tartani, hogy van egy vagy több főnökük, akik követelnek. És hogy mindenkit az alázatos, szorgalmas és kitartó munkája alapján ítélnek meg, nem attól, hogy mennyire nagy a szája.

És ennek hatására mit látunk?

Egy céltalan, 2 értelmes szót nem mondó, bolyongó, “nem tudok magammal mit kezdeni” társadalmat. Aki megy a csürhe után, aki ha egyik nap A-t mond az a jó irány, ha másik nap B-t az a jó, de ha harmadik nap C-t arra is bólogatnak. Független attól, hogy a 3 dolog totálisan ellentmond egymásnak.

Egyre kevesebb személyes, bizalmas, hosszútávú kapcsolat alakul ki, már a családtagok között is, az emberek nem foglalkoznak mások gondolataival, érzéseivel, világnézeteivel, problémáival. Közben pedig megy az érzékenyítés a social médián, ahol a fiatalok átlagos képernyőideje több mint 7-8 óra.

Roppant nagy szerencsém van, hogy nálunk apukám kőkeményen fogott minket az okostelefon használatával kapcsolatban. Hétvégente ebédnél (mikor otthon volt mindenki) mindig órákat beszélgettünk/beszélgetünk mindenről, ami a héten történt velünk, amiket tapasztaltunk, tényleg mindenről. Nálunk sosem voltak tabu témák.

A mai fiatalok többsége nem beszélget, hanem chatel, van hogy a családtagjaikkal is. Ahelyett, hogy minél több személyesebb és tartalmasabb beszélgetéseket folytatna velük, akár nagy tudású szakemberekkel, a nálunk többet megélt és tapasztaltabb, bölcsebb emberekkel. Olvasnának, bővítenék a (nem trágár) szókincsüket, a tudásukat, hogyha véleményt kell kinyilvánítani, akkor azt meg tudják fogalmazni és ne csak hebegjenek, habogjanak.

Ameddig mindig azt nézzük, hogy a másiknak milye van és nekünk mi nincsen, ameddig azt hisszük, hogy a saját problémáinkat a másik meg tudja oldani, ameddig mindig valaki mástól (akit épp a tömeg istenít) várjuk a megoldást, akkor örökké elveszettek, irigyek, gyarlók és megkeseredettek leszünk.

A saját életünket, mi magunk írjuk. Ne csodákat várjunk, hanem mi magunk gyártsunk csodákat a saját életünkben, ne a másikéban!

És hogy ennek az egész írásnak mi köze a politikához?

Mindannyian tudjuk, hogy a politika mocskos műfaj. Két megoldás van, vagy engedd el az egészet, vagy ha már azt választod, hogy érdekel vagy úgy gondolod, hogy véleményt nyilvánítasz, ne megoszd mások posztját, hanem írd le a saját véleményedet, de csak azután, hogy kőkeményen utána jártál mindennek. Én most csak azért szólalok meg és írom le ezeket, mert elkezdtem utánajárni nagyon nagyon sok mindennek!

Informálódj, olvass tömérdek több nyelvű könyvet, személyesen beszélj emberekkel, akiknél úgy érzed, hogy ugyanúgy nyitottak e téma iránt, akár benne dolgoznak több évtizede, mert csakis nekik van tapasztalatuk. Nekünk fiataloknak semennyire nincsen tapasztalatunk, akármennyire is szeretnénk. Ha ilyenekről szeretnénk beszélgetni, nem lehet felszínesen. Tájékozottnak kell lenni történelmi, kulturális, geopolitikai, vallási és társadalmi témákban. Ezek nem azok a témák, amiket egy kellemes nyári délután kávé mellett röhögve megbeszélünk és annyi. Hanem a kőkemény valóság ami nap mint nap változik, nap mint nap foglalkozni kell vele és ha te nem követed részletesen akkor már lemaradsz róluk és ilyenkor jönnek a saját kreálmányok.

A közösségi média az elmúlt időszakban csak erről szólt, mindenki írta a pro és kontra véleményeit, ki a jó ember és ki a rossz ember. Amit észrevettem, hogy az emberek többsége 2-nél tovább nem képes látni vagy csak szimplán nem akar.
Amit a közösségi médiából a többség gondol, az úgy van, pont. Amit a tömeg a médián keresztül felkapott az lett a színvonal. Tehát, amiket ott “olvasunk” (ha egyáltalán arra is vesszük a fáradtságot, hogy megnyissuk a cikket) az a nagy világban zajló folyamatok kb 1%-át teszik ki. Dehát persze, sokkal könnyebb a Facebookon megjelent tartalmakat elhinni, mint a közösségi médiából kilépve, szétnézni a világban és végülis azt venni alapul, mert abban élünk ténylegesen.

Fiatalok, ébresztő! Nem a közösségi médiából veszel levegőt és nem a közösségi média tartja az embert életben. Ami életben tart minket az a saját, egyedi, felelős gondolkodásunk, a nemzet tudatunk, a hazaszeretetünk, a kultúránk, a történelmünk, a keresztény gyökereink és a családba vetett hitünk.

Várom a hasonló értékekkel, tudással és nyitottsággal rendelkező fiatalok véleményeit:

Egy jobboldali, lokálpatrióta, hazáját mindennél jobban szerető 25 éves lány gondolatai”

Köszönjük szépen!
Ha van kedvetek írni, akkor [email protected]