Olvasom a történeteiteket.
És azon gondolom közben, hogy hálás vagyok. Nektek!
Megosztom veletek is:

“Kedves Dani!

Én csupán azért írok, mert az elmúlt pár nap depresszív, letargikus hangulata után szükségem van rá, hogy kiírhassam magamból, remélem nem bánod.

Előljáróban csak annyi, hogy sosem voltam igazán aktív a politikai életben, valamennyire tájékozódtam, de mindig is a csendes többségbe tartoztam. Persze minden 4. évben elmentem szavazni, határozott véleményem van, neveltetésemnek hála mindig is keresztény, jobboldali érzelmű voltam, így nem nehéz kitalálni, hogy idén zsinórban negyedszerre szavaztam a Fideszre. Viszont most, amit látok, hogy merre tart a társadalom, főleg a fiatalság, megrémít.
Ez mindenképpen arra ösztönöz, hogy nem tartozhatok többé a csendes részhez, legyen az többség, vagy kisebbség.

Tehát azért írok, hogy hálás vagyok, amiért van egy közösség, ahol egyek vagyunk, és hasonló, vagy ugyanolyan gondolkodásmódunk, konzervatív értékrendünk kapcsolódhat.
Rettegek 31 éves fiatal anyaként, hogy a 2 gyermekem mire felnő, már nem marad a hagyományos értékekből semmi számukra. Habár most mi vagyunk a kisebbség, én harcolni fogok veletek a végsőkig!

Köszönöm az erőt amit adtok, és azt, hogy nem adjátok fel, mert most mindenféle közhely nélkül mondom, hogy jobban össze kell tartanunk, mint valaha! ❤️

Szeretettel és tisztelettel,

Egy újonnan elkötelezett patrióta”

Ha nektek is van kedvetek írni: [email protected]