LEVELET KAPTAM!
“Szia Dani,
megvan a szemed előtt a tipikus fővárosi agglomeráció? Kertes házak, szép gyep, új autók, ahol a szomszédok grillezni járnak át egymáshoz.
Mi is itt élünk, mi is jóba vagyunk a szomszédainkkal. Annak ellenére, hogy ők örök ellenzékiek – most a Tisza a sláger – mi pedig fideszesek vagyunk. A foci és a pálinka az baráttá teszi a férfiakat. Csak mostanában az ital mellé bekúszott az agresszív politizálás is. „A Fidesz így. A Fidesz úgy. Okosabb vagy te ennél, hogy fideszes legyél. Árad.” És a kedvencem: „Na, Jóska, majd áprilisban adok kölcsön!” És mondjuk meg az őszintét, lenne is miből kölcsön adnia a szomszédomnak.
Egykulcsos adó. A gyerekek utáni adókedvezmények, a három gyerekből kettő nem fizet SZJA-t, babaváró és csok a lányoknak. Sorolhatnám még.
De, ahogy mondtam is neki, lehet nem fogom sorolni április után. Ha ő leszavaz a Tiszára és még sokan így tesznek, akkor ezektől elbúcsúzhat. És akkor nem, hogy a szomszédjának nem tud kölcsönadni, de nem lesz két hét Olaszország. Meg Forma-1 augusztusban. Meg a horgászcucc sem két forint.
És a szomszéd is olvasta, hogy mennyit szán az Európai Unió Ukrajnának. És tudja, hogy Ursula von der Leyen nem tippmixen szedi össze a kilencszáz milliárd dollárt. Azt a tagállamoknak kell összerakni. És ha a tagállam kormánya össze akarja szedni, akkor összeszedi.
Most nem ez a helyzet. De ez könnyen változhat.
Sorok között kell olvasni. Érteni kell, hogy mit jelent a harmonikusabb kapcsolatra való törekedés a jelenlegi uniós vezetőkkel. És a szomszédom nem hülye. Sőt, néha túl is okoskodja a dolgokat, mint most ez a Tisza-lázt. De ismerem már, régóta, szerintem inkább a gyerekeire költené a pénzt, mint Ukrajnára.
Láttam rajta, hogy elgondolkodott és ez nagyon jó! Bizakodó vagyok.
Örülök, hogy leírhattam neked, Dani.”