Sokat járunk a családommal Szerbiában.
A feleségem vajdasági, így ez nem meglepő.
De ez a sztori most nem a délvidéki magyarokról szól, hanem a szerbekről és a büszkeségükről.
Régóta figyelem, hogy a szerbek patrióta felfogása az életük minden területére kiterjed.
Még a gasztronómiára is.
A pljeskavica, a cevapi, vagy az ajvár szent és sérthetetlen.
Tehát Szerbiában nem írnak olyan cikkeket a független-objektív oldalak, hogy ilyen drága meg olyan drága, illetve rossz és ne is egyen senki pljeskavicát.
Eszükbe sem jutna.
Eközben mit művel a Magyarországon tevékenykedő független-objektív sajtó?
Lejáratnak mindent, ami magyar.
Hány cikket írnak most nyáron a lángosról? Hogy mennyire drága, borzasztó és a többi.
Apróságnak tűnhet, de mégis megmutatja, hogy nekünk még ezekből az idegenszívűekből is a legalja jutott.
Mi a megoldás?
Legyünk mi is büszkék mindenre, ami magyar!
És egyáltalan ne érdekeljen minket, hogy mit fröcsögnek azok, akiknek semmit nem jelent a hazánk.
Ezt érdemes eltanulni a szerbektől.