“Mi egy vérből valók vagyunk!”
Ezt az írást minden év június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján elolvasom.
A feleségem írta a dészüleiről.
Olvassátok el, mert minden benne van, amit Trianon okozott.

“A dédszüleim, mindketten a Magyar Királyságban születtek, éltek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, a Jugoszláv Királyságban, aztán újra Magyarországon, később a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, a Jugoszláv Szocialista Köztársaságban Szlovénia és Horvátország nélkül, majd a Jugoszláv Szocialista Köztársaságban Macedónia és Bosznia-Hercegovina nélkül, végül Szerbia és Montenegróban haltak meg, úgy, hogy a lábukat sem tették ki a délvidéki Topolyáról.

1920. június 4-én véglegesen megváltozott az életük. Egyik napról a másikra elszakították őket az Anyaországtól, és szinte életük végéig mostohagyermekként léteztek egy őket bár látszólag befogadó, valójában mindvégig elutasító nemzetben.

Fekete bárányok voltak ők a szerbek között, de talán ettől lettek olyan erősek. Soha, egyetlen percre sem felejtették el, hogy hova tartoznak valójában. A dédszüleim magyarként születtek, magyarként éltek és magyarként haltak meg. A szívünkben is magyarként élnek tovább.”