/posztok.hu
Valamiért nagyon vidám.
Pedig nem annyira mókás az, hogy több mint 3 éve háború dúl, emberek halnak meg, az európai gazdaság pedig romokban.
Mit számít az emberi élet egy Nyugat-európai vezetőnek?
Semmit. Zárhatnám rövidre.
Nézem Macron (francia), Merz (német) és Starmer (brit) miniszterelnök felvételeit a kijevi útjukról.
Olyan a hangulat, mint valami gagyi osztálykiránduláson.
Nevetgélés, viccelődés, ölelkezés, “zsebkendő” dugdosás, aranykanál és a többi.
Majd boldog találkozás a régi haverral, Zelenszkijjel és újabb ölelkezések.
Nem értem ezt a jókedvet, boldogságot, gondtalan örömöt.
Miközben ők jól érzik magukat emberek halnak meg a fronton, családok mennek tönkre, a saját országuk, kontinensük gazdasága sínyli meg ezt az egészet.
Nem emlékszem olyan felvételekre történelmi tanulmányiam során, hogy háborúk idején annyira vidámak lett volna elnökök, miniszterelnökök.
Korunk legnagyobb tragédia zajlik éppen, miközben ezek röhögcsélnek.
És akkor az egyéb elfoglaltságaikat most ide sem hozom.
