🤝
Itt ülök Székelyföldön egy teraszon, Csíki Sört kortyolok és hallgatom a magyar embereket, a gúnyhatártól majdnem 500 kilométerre magyarul beszélni, élni, érezni.
Ők minden egyes napon azért küzdenek több mint száz éve, hogy magyar legyen nemcsak a gyerekük, hanem az unokájuk is.
Nekik fontos az identitásuk, a hazájuk.
Eközben mit látok Párizsban, nyugaton?
A nemüket sem tudó elfajultak vonaglanak, akiknek semmi nem számít, csak az őrület, a degeneráció.
Micsoda különbség ez.
Nem kérdés, hogy ki marad meg 100 év múlva is.