Centik.
Ennyin múlt.
Csibészke - így hívják azt a grundot, ahol gyerekként mi nem egy Eb-döntőt, hanem legalább százat lejátszottunk.
Elképzeltük, hogy Tottik, Zidaneok, Figok, Del Pierok vagy éppen Raúlok vagyunk.
Ahogy ezek a legendák, úgy mi is imádtuk a labdarúgást.
Pontosabban imádjuk még most is.
Ez az oka annak, hogy újra hősöket szeretnénk látni.
Játékot, cseleket, gólokat.
Nem pedig egy megúszós 0:0-t, ahol már az első perctől a tizenegyesekre játszanak a csapatok.
A mostani Eb inkább ebbe a kategóriába tartozik.
Eljött azonban a döntő napja.
Bízom benne, hogy a fináléba jutott két csapat szereti még annyira a focit, hogy meg is tiszteli egy méltó játékkal.