GLOBÁL, a HírTV külpolitikai elemzőműsorának 2024. február 24-ei adása BOGÁR LÁSZLÓVAL és Boros Imrével. Műsorvezető Virághalmy Sarolta. (Adás hossza 40:36 perc)
TÉMA: Mikor lett a pénzből a hatalomnak az az eszköze, amelyet ma a globalista erők ellenünk, egyszerű emberek ellen használnak?
* * *
Időszámításunk előtt 7 ezer évvel egy itáliai kis településen, amelyet Rómának hívtak, egy fiatal vadász nagyon megörült. Hírét hozták ugyanis, hogy a közelben vannak olyan emberek, akik búzát és árpát hoztak messzi földről, sőt valami új állatot is, amit juhnak neveznek. A mi emberünk rögtön fel is kerekedett, és négy, korábban elejtett mezei nyulat és két madarat vett magához. Azt nem tudta, megalkudnak-e, de a közel lakó vadász korábban négy nyúlért már egész nagy mennyiségű árpát kapott, így úgy gondolta, jó eséllyel az új állatból is hazahozhat egyet. Valahogy így indulhatott az, amit a történészek cserekereskedelemnek neveznek. A munkamegosztás, a vadászat, a mezőgazdaság, a háziasított állatok elterjedése, a szakmák kialakulása mind lehetővé tette, hogy az emberek rendelkezzenek speciális termékekkel, amelyeket azután más szükséges dolgokra cserélhettek. A cserekereskedelemhez persze az kellett, hogy találkozzanak, hogy megalkudjanak, és megegyezzenek egymással. Így kellett hozzá bizalom is, mégpedig kölcsönös.
Hogy mikor volt az a pillanat a világtörténelemben, amikor megjelentek azok az erők, akik a pénz létezését kihasználva, rátelepedtek a világ egyes régióinak pénzügyi rendszerére, azt nem tanítják az iskolában. Talán az volt az a pillanat, amikor az árupénzt felváltotta a pénz. Azt a köztes terméket nevezték így, amelynek magának is értéke volt, és az árucsere leegyszerűsítésére használták. Ilyen volt a marha vagy a só, amely már biztosította valamelyest az egységes értéket a cserekereskedelemben. Lehet, hogy ez volt az a pillanat, amikor a hatalomra törekvő erők úgy gondolták, rátehetik a közösségekre a kezüket az árupénzen keresztül. A pénztörténettel foglalkozók szerint már az ókorban megtaláljuk a bankok, a magánbetétek intézményeit, elsősorban a gabona őrzése volt ilyen Babilonban az időszámítás előtti III. évezredben.
A pénzügy és az államhatalom kezdettől fogva szoros kötelékben van egymással. Saját felségterületén az uralkodó rendelkezett mindig is a pénzről. Ő döntött, hogy milyen fém lehet pénz – arany vagy ezüst –, kik kapnak jogot ezek bányászatára, érmék verésére és forgalomba hozatalára. A pénz a kezdetektől fogva része az állam és az azt képviselő uralkodó felségjogainak. A pénz forgalomba hozatalán realizált haszon pedig állami bevétel.
A papír alapú pénzhelyettesítők elterjedésével az államhatalomnak még több gondot kellett fordítania arra, hogy a szuverenitása részét képező pénzforgalmon a kezét rajta tartsa. A modern központi bankok kivétel nélkül államhatalmi aktus keretében jöttek létre, akkor is, ha jó ideig magántulajdonban maradtak. Az angol uralkodó a hajóhada újraépítéséhez szükséges összegért cserébe adott kizárólagosságot bankjegyek kibocsátására a Bank of England tulajdonosainak.
* * *
"Az elmúlt 600-800 év az európai pénzrendszerek kezdetét jelenti. A Nyugat története nem egységes, 1400 évről beszélünk, de ennek az első fele, az első 600-700 év, és a második 600-700 év abszolút nem ugyanaz. Van a szakrális Nyugat – a katedrálisok kora –, amikor még a szakrális uralkodók többé-kevésbé képesek ellenőrzésük alatt tartani az adott emberi közösség anyagi cseréjét, és a világi hatalmat megtestesítő császár és a szellemi hatalmat megtestesítő pápa közötti háborúságban (invesztitúraharcnak hívták ezt) az is egy rendkívül fontos tét volt, hogy ki ellenőrizze a pénzforgalmat. (Annak idején, Egyiptomban és Mezopotámiában ez elsősorban a papi elit volt, kevésbé az államot megtestesítő fáraó.) És az invesztitúraharcban, ami látszólag csak arról szólt, hogy a püspököknek ki a főnöke, a császár vagy a pápa, amögött jelentős mértékben ez a probléma húzódott meg, és ezt a feszültséget az 1100–1200-as években használták ki azok a közvetítő kereskedelemben létező, egymással is viaskodó és versengő családok közül a legsikeresebbek, ez egyértelműen a Fuggereket jelenti Európa északi részén, akik kihasználják ezt a feszültséget, délen pedig elsősorban a Mediciek, és jó néhány meghatározó itáliai (velencei, genovai, firenzei) kereskedő, és ezek lettek a kialakuló pénzhatalom központjai, akik árgus szemekkel lesik, hol hibázik részben a világi hatalom, részben pedig a szakralitást megtestesítő szellemi hatalom, és abban a pillanatban, ahol valami hibát észlelnek, ott azonnal lecsapnak erre a lehetőségre. Ez tükröződik vissza a legjobban abban, hogy a Fugger 1519-ben már nyugodtan megteheti azt, hogy egy olyan levelet intéz V. Károly császárhoz (aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodója), amelyben a Fugger kioktató hangnemben figyelmezteti arra a 8 millió aranydukátra, amit ő folyósított neki, amely nélkül őt nem választották volna császárrá, hogy szíveskedjen az utasításainak maradéktalanul eleget tenni." (Bogár László)