"a 907-es pozsonyi csata és a 956-os quedlinburgi birodalmi gyűlés között fél évszázad telt el. A történelmi jelentőségű ütközetben még megsemmisítő csapást mérünk a minket megsemmisíteni kívánó Nyugatra, de ötven év múlva mégiscsak kénytelenek vagyunk belátni, hogy az „európai integrációnknak” nincs alternatívája. És aztán több mint ezer éve újra és újra át kell élnünk a magárahagyottság, a cinikus, gátlástalan kifosztás ismétlődő mintázatait. Hunyadi Mátyás halála és Buda elfoglalása közt mindössze ötven év telik el, és ezalatt Európa egyik legjelentősebb és leggazdagabb királyságából kényre-kedvre kifosztható romhalmazzá válik a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországa. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy Nagy Szulejmán szultánt és V. Károly császárt ugyanaz a „nem létező” globális pénzhatalmi szuperstruktúra finanszírozta, amelynek eminens érdeke volt, hogy Európa aranylelőhelyeinek felét magába foglaló Magyarország szétroncsolt, magatehetetlen, korlátlanul kifosztható legyen, akkor talán még inkább érthetővé válik minden. Az ország kétszáz éven (1514–1714) keresztül folyamatosan hadszíntér, háborúk és polgárháborúk végtelen láncolata, ahol az este nyugalomra térő család soha nem tudhatja, hogy megéri-e a reggelt. És aztán a kegyelemdöfés, Trianon, amikor végképp és örökre (?!) amputálják az ország kezét-lábát, és cinikusan röhögve biztatják, hogy „kelj fel és járj”."

BOGÁR LÁSZLÓ publicisztikája a Magyar Nemzetben 2026. július 25-én.