Az ember egyik legősibb tapasztalata, hogy egyfelől minden „nem lenni igyekszik” (József Attila), a kényelmes, nyugalmas, békés, mondhatni „energiatakarékos” irányba megy minden, a világban megtapasztalható jelenség.
És ez itt a bökkenő, az „energiatakarékosság”, mert ebből közvetve azonnal kiderülni látszik, hogy a spontán egyre rendezetlenebbé válással minden élőlény elszántan mégiscsak szembeszegülve folyamatosan energiát akar, hiszen a rendezettség egyre magasabb szintjére lépő életéhez ezzel arányosan több energia kell.
Minden élő tehát – és ez a másik legősibb tapasztalat – állandóan arra törekszik, hogy a számára erre alkalmasnak bizonyuló élő vagy élettelen struktúra rendezettségét megbontva, belőlük így energiát nyerve tartsa fenn, s ha lehet még gyarapítsa is saját maga, mint struktúra rendezettségét.
* * *
BOGÁR LÁSZLÓ véleménycikke a magyarnemzet.hu-n.