Spinóza ház, Rangos estek, Kéri Lászlóék, Lendvai Ildikó, Bojár Gábor és Bajnai szólamok a tiszánál. Ha nem tudnám, akkor is azt hinném, hogy ezek ugyanazok.

"Egy Bogár Naplója" videoblog 500. beszélgetése
Rabok legyünk vagy szabadok, avagy a Magyar „szabadság” s az Út a börtönbe program. (Videó hossza 26:17 perc)
* * *
Rendben lezajlottak a március 15-i megemlékezések, és újra kiderült, hogy abszolút kötelező felmondani a leckét 1848-ról, de miközben kötelezően teljes az egyetértés, aközben teljes a megosztottság a magyar nemzeten belül. Ez azt jelenti, hogy ha ugyanazt az eseményt teljesen ellentétes történelmi üzenetként lehet értelmezni, akkor semmi értelme nincs egyetlen nemzeti ünnepünknek sem. Nincs ebben persze semmi meglepő, hisz Bethlen István vagy Gömbös Gyula, Rákosi és Kádár idejében is mindenki ünnepelte és „méltatta” a márciusi ifjak bátorságát, a hősök dicsőségét és éltette a „szabadságot”, már legalábbis azt, amit ő „szabadságnak” gondolt. Mindez nyugodt, unalmas és konszolidált időkben nem is volna gond, de a ma és a belátható jövő nem igazán ilyen. Ha tehát a nemzet éppen akkor esik szét, amikor minden eddiginél fontosabb volna, hogy egységes legyen, az nem túl jó előjel a jövőre nézve.