Latorcai János: A béke hangja nagyon halk Európában, mi több, a háborús retorika és pszichózis egyre meghatározóbbá válik.
A „világháborúk” attól „világ” háborúk, hogy hatalomtektonikai értelemben világbirodalmak összecsapásai. És ebben az értelemben minden világbirodalom-váltás kikerülhetetlenül világháborúval jár.
A világháborúból való „kimaradásunk” érdekében ugyan valóban mindent meg kell tennünk, de ez valószínűleg nem értelmezhető, hiszen a közepén vagyunk annak az „aktív zónának”, amely ennek a javában zajló újabb világháborúnak a tektonikai törésvonala. „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet” – hangzik az erdélyi fejedelmek híres intelme, és most is ez a feladat. Kimaradni nem tudunk, mert a világot irányító „nem létező” erő ezt aligha engedi meg számunkra, de minden létező anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi energiánk összpontosításával arra törekedni, hogy „mentsük, ami menthető”.