Mindig visszavárunk, Pucus! ❤

Utoljára besétálni a laktanya ajtaján, utoljára felvenni az egyenruhát, utoljára karbantartani a darut, utoljára ebédelni a kollégákkal, utolsó riasztási hang, utolsó bevetés, utolsó rádiópróba, utolsó ölelések ... Utóbbi jó sok...

Bizony, a férfiak is tudnak sírni... Örömkönnyek és a búcsúzás könnyei.
„Nagy László tűzoltó zászlós, tűzoltósági tanácsos úr! A Veszprém Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság teljes személyi állománya nevében köszöntelek utolsó szolgálati napodon.” – ez a rendhagyó szöveg hangzott el a reggeli rádiópróbán nemrég Veszprém vármegyében.

Hatvanéves. Tűzoltó. Hatvanéves tűzoltó. Ő Nagy Laci.

Nagy Laci ─ ahogy utolsó parancsnoka fogalmazott ─ emblematikus alak, egy tölgyfa, amely erőt és stabilitást ad környezetének, a veszprémi tűzoltóknak pedig egyszerűen csak Pucus. A C szolgálati napokon neve egybeforrt a tűzoltódaruval. A nagy vas vezetőülésében rádiózva fejezte is be hivatásos szolgálatát.

2️⃣7️⃣ év 7️⃣ hónap 2️⃣4️⃣ nap telt el az életéből úgy, hogy a veszprémi laktanya lépcsőit koptatta.

Barátságos ember, mindenkihez mindig volt legalább egy kedves szava. Hatvanadik születésnapján szolgálati csoportja és az egész laktanya tisztelgett hosszú munkássága előtt.

Pucus, kívánunk neked sok erőt, jó egészséget, boldog nyugdíjas éveket! ❤

Videó: Csondor Henrietta tűzoltó főhadnagy